A peritoneális üreg anatómiája

TL;DR: A hashártyaüreg anatómiájának gyors összefoglalása

A hashártyaüreg (Cavitas peritonealis, CP) a hasüregben található, hashártyával (peritoneum) bélelt, résszerű tér. Két fő részre oszlik: felső, supramesocolicus és alsó, inframesocolicus részre, melyeket a mesocolon transversum választ el. A hashártya a szerveket vagy teljesen (intraperitonealis), vagy részlegesen (mesoperitonealis), vagy egyáltalán nem (retroperitonealis) borítja.

Fontosak a hashártyakettőzetek (a szervek felfüggesztései), a redők (a hashártya kiemelkedései) és a tasakok (mélyebb behúzódások), melyek folyadékgyülem vagy sérv kialakulásának helyei lehetnek. A kulcsfontosságú struktúrák közé tartozik az omentum minus és majus, a bursa omentalis és a mesenterium. Ezen összefüggések megértése alapvető fontosságú az anatómia tanulmányozásához és a sebészeti gyakorlathoz egyaránt.

Mi a hashártyaüreg? (Bevezetés a hashártyaüreg anatómiájába)

A hashártyaüreg (Cavitas peritonealis) a hasüreg (Cavitas abdominalis) kulcsfontosságú része. A hasüreg terének körülbelül kétharmadát foglalja el, főként annak felső és elülső részét. A rekeszizomtól (cranialis irányban) a medencebemenetig (aditus pelvis) terjed caudalis irányban, ahol szélesen kommunikál a medenceüreggel (Cavitas pelvis).

A hashártyaüreg egy résszerű tér a fali és zsigeri hashártya között, mely az úgynevezett intraperitonealis szerveket veszi körül. Ezen kívül a Cavitas abdominopelvica-ban további páratlan kompartmentek is találhatók, mint például a spatium retroperitoneale (a hashártya hátsó lemeze mögött), a spatium preperitoneale (a fali hashártya előtt, a Retzius-tér kivételével általában térfogat nélküli), a spatium subperitoneale (caudalis irányban a fali hashártya alatt) és a spatium extraperitoneale (a CP-n kívüli összes kompartment összessége).

A hashártya (peritoneum) egy vékony hártya, mely embrionális eredetű, a coeloma hámjából fejlődik. A hasfalat belülről fali (parietalis) hashártyaként borítja, és az endoabdominalis fasciához tapad. A falról a szervekre hashártyakettőzetek (meso-képletek, felfüggesztések) segítségével megy át, melyek gyakran ereket, idegeket és kivezetőcsöveket tartalmaznak. A szerveken a külső réteget alkotja, melyet zsigeri (visceralis) hashártyának vagy tunica serosának nevezünk. Néhány hashártyakettőzetet ligamentumnak neveznek, azonban ezek szilárdsága sokkal kisebb, mint a mozgásszervi szalagoké, mégis a szervek rögzítésére szolgálnak. A hashártya kulcsfontosságú szerepet játszik az anatómiában és a klinikai gyakorlatban.

A hashártya klinikai jelentősége gyors felszívódási képességében (melyet például peritonealis lavázsnál használnak ki) és az adhéziókra, összenövésekre való hajlamában rejlik, melyek gyakran gyulladás után alakulnak ki. Ezért a hasi sebészek számára alapvető fontosságú a szervek és a hashártyaüreg közötti pontos viszony ismerete.

A szervek viszonya a hashártyához (A szervek osztályozása)

A szervek hashártyához való viszonya kulcsfontosságú azok megértéséhez és osztályozásához:

• Intraperitonealis szerv: Teljesen zsigeri hashártya borítja, és a hashártyaüregbe süllyed. A környező struktúrákkal hashártyakettőzet (pl. gyomor, jejunum, ileum, lép) révén kapcsolódik. Kivételt képez a vakbél (caecum), amely intraperitonealis, de nincs kifejezett hashártyakettőzete (a mesocaecum inkább fejlődési rendellenesség).
• Primeren retroperitonealis szerv: A retroperitonealis térben fejlődött ki és maradt ott (pl. vesék, mellékvesék).
• Szekunderen retroperitonealis szerv: A hashártyaüreg által körülvéve fejlődött ki, de hashártyakettőzete a hashártya hátsó lemezéhez tapadt és elsorvadt, így a szerv a retroperitoneum részévé vált (pl. a duodenum nagy része, hasnyálmirigy, colon ascendens és descendens).
• Mesoperitonealis szerv: Benyúlik a hashártyaüregbe, de nincs tipikus hashártyakettőzete. Szélesen hozzátapad a hátsó falhoz, és a zsigeri hashártya borítja felületének körülbelül háromnegyedét. Például a colon ascendens és descendens, melyeket a világ szakirodalmában gyakran a szekunderen retroperitonealis szervekhez sorolnak.
• Subperitonealis szerv: A subperitonealis térben található (pl. a végbél caudalis része).

A hashártyaüreg felosztása: Supramesocolicus és Inframesocolicus rész (A kompartmentek áttekintése)

A hashártyaüreg két fő részre oszlik a mesocolon transversum és a colon transversum segítségével. Ez a határ körülbelül az L2-es csigolya szintjére, a transpyloricus és subcostalis vonal közé vetül. Ezt a felosztást néha a retroperitonealis képletekre is alkalmazzák.

• Pars supramesocolica cavitatis peritonealis: Az üreg felső, körülbelül egyharmada.
• Pars inframesocolica cavitatis peritonealis: Az üreg alsó, körülbelül kétharmada.

A hashártyaüreg supramesocolicus része (A supramesocolicus struktúrák anatómiája)

Szervek a supramesocolicus részben

Itt találhatók a hasüreg felső részének kulcsfontosságú szervei:

• Máj: A hasüreg legnagyobb szerve, kitölti a jobb rekesz alatti teret. Domború felszíne a rekeszizom felé, lapos alsó felszíne a szervek felé néz. Négy lebenyre oszlik (lobus dexter, sinister, quadratus et caudatus). Középen található a porta hepatis (a. hepatica propria, v. portae és d. hepaticus belépési helye), ahonnan csak a máj vénái (vv. hepaticae) lépnek ki a rekeszi felszín dorsalis oldalán, melyek a v. cava inferiorba ömlenek. A máj intraperitonealis, kivéve a dorsalis oldalon található area nuda-t, amely hashártya nélkül tapad a rekeszizomhoz.
• Epehólyag: A máj alsó felszínén elhelyezkedő zsák. Kivezetőcsöve (ductus cysticus) a máj epevezetékéhez (d. hepaticus communis) csatlakozik, a közös folytatást ductus choledochus-nak nevezzük. Ez keresztezi a duodenumot és annak pars descendens-ébe ömlik.
• Gyomor: Változó méretű és elhelyezkedésű, zsákszerű szerv. A nyelőcső a gyomorba (cardia) körülbelül a Th10-es csigolya szintjén torkollik, a gyomor distalis vége az L1-es csigolya szintjén van. Intraperitonealisan helyezkedik el. Felső része (fundus) mélyebben, alsó része (corpus) az elülső hasfalat érinti. A pylorus jobbra keresztezi a középvonalat, és egy erős simaizom-záróizommal végződik. A gyomornak van egy curvatura minor (jobb széle) és egy curvatura major (bal széle).
• Nyelőcső (pars abdominalis): Rövid szakasz (2-3 cm) a rekeszizom hiatus oesophageus-ától a cardiáig.
• Lép: Kávészem nagyságú szerv (átlagosan 12 cm), intraperitonealisan helyezkedik el a gyomor fundusától balra, a flexura coli sin. mögött. Domború felszíne a rekeszizomhoz simul, jobb felszíne tartalmazza a hilust (az a. lienalis belépési helye).
• Patkóbél (duodenum): A vékonybél legkisebb, mozgékony része, túlnyomórészt szekunderen retroperitonealis (kivéve a pars superior-t, melynek van hashártyakettőzete). C alakú, pars superior (L1), descendens (L2), horizontalis (L3) és ascendens részekkel. A pars descendens-be torkollik a ductus choledochus és a ductus pancreaticus együtt a Vater-papillán.
• Hasnyálmirigy (pancreas): Gyakorlatilag teljes egésze szekunderen retroperitonealis mirigy, mely harántul keresztezi a hasat. Fejre (a duodenum öleli körül), testre (keresztezi az aortát) és farokra (a lép felé irányul, néha hashártyakettőzetbe nyúlik) oszlik.

Hashártyakettőzetek a supramesocolicus részben (Felfüggesztések és szalagok)

Fejlődéstanilag a mesogastrium ventrale (MGV) és a mesogastrium dorsale (MGD) származékai.

A mesogastrium ventrale (MGV) származékai:

• Lig. falciforme: Az MGV szakasza a hasfal és a máj között. Sarló alakú, a rekeszizomtól és az elülső hasfaltól a máj elülső felszínéig feszül. Caudalis irányban lig. teres hepatis-ként végződik.
• Lig. teres hepatis: A magzati v. umbilicalis rostos maradványa, hashártyával borítva, a köldök és a porta hepatis között feszül. Segíti a máj rögzítését.
• Lig. triangulare dx. et sin.: Az MGV származékai a rekeszizom és a máj dorsalis felszíne között, az area nuda-tól a ligg. coronaria-ból kiindulva szétágazva.
• Lig. coronarium dx. et sin.: Nem tipikus hashártyakettőzetek, hanem a fali és zsigeri hashártya átmenete az area nuda kerületén.
• Lig. hepatorenale: Gyakran a lig. coronarium dx. alsó részének szinonimája, néha nyúlványt képez a v. cava inf. mentén a jobb vese hilusáig.
• Omentum minus: Az MGV szakasza az emésztőcső és a máj alsó felszíne között. A következő szakaszai vannak:
• Lig. hepatogastricum: Vékony hártya a gyomor és a máj között.
• Lig. hepatoduodenale: Szűkebb, de keresztmetszetében kerek szalag a duodenum pars sup.-jától a porta hepatis-ig. Tartalmazza a v. portae-t (dorsalisan), az a. hepatica propria-t (elöl balra) és a d. choledochus-t (jobbra).
• Rövid lig. hepatooesophageale és változatos lig. hepatocolicum.

A mesogastrium dorsale (MGD) származékai:

• Omentum majus: Az MGD származéka a gyomor nagy görbületétől. A következő szakaszai vannak:
• Lig. gastrocolicum: Tipikus hashártyakettőzet a gyomortól a colon transversumig.
• Lig. duodenocolicum: Analóg, szűk szakasz a duodenum pars sup.-jától.
• Omentum majus végleges értelemben: Az MGD szabad része, mely a colon transversumról caudalis irányban az inframesocolicus részbe lóg (lásd alább).
• A mesocolon transversumhoz tapadó szakasz.
• Lig. gastrolienale (gastrosplenicum): Az MGD szakasza a gyomor nagy görbülete és a lép zsigeri felszíne között.
• Lig. gastrophrenicum: Az MGD szakasza a gyomor felső részétől balra a rekeszizomig, a lép felett.
• Lig. phrenicolienale (phrenicosplenicum): Az MGD szakasza a léptől mediálisan-dorsalisan a rekeszizomig.
• Lig. lienorenale (splenorenale): Az MGD szakasza, mely caudalis irányban az előzőhöz csatlakozik.
• Lig. pancreaticolienale (pancreaticosplenicum): Az MGD szakasza caudalis irányban az előző alatt, redő vagy rövid hashártyakettőzet formájában, az a.+ v. lienalis-t vezeti a lép hilusába.
• Lig. pancreaticocolicum: Az MGD szakasza caudalis irányban az előző alatt a hasnyálmirigy farkától a flexura coli sin.-ig, a lép alatt.
• Lig. phrenicocolicum: Hashártyaredő a flexura coli sin.-től balra a rekeszizomig, segít elhatárolni a saccus splenicus-t.

A fali hashártya redői a supramesocolicus részben

Ezek a redők a hashártya alatta lévő képletek általi kiemelkedésével jönnek létre (a truncus coeliacus retroperitonealis elágazása okozza őket):

• Plica hepatopancreatica: A hasnyálmirigy felső széle mentén jobbra, tartalmazza az a. hepatica communis-t.
• Plica gastropancreatica: A hasnyálmirigytől ferdén balra felfelé a cardiáig, tartalmazza az a. gastrica sin.-t.

Hashártyatasakok a supramesocolicus részben (Rések és zsebek)

A tasakok résszerű terek vagy zsebek, melyek belső sérvek helyévé válhatnak (kevésbé jellemző a supramesocolicus tasakokra):

• Recessus subphrenicus dx. et sin.: Rés a máj felső felszíne és a rekeszizom között, a lig. falciforme osztja meg. A ligg. coronaria et triangularia-nál végződik.
• Recessus subhepaticus dx. et sin.: Tér a máj jobb/bal lebenye és a szomszédos szervek (duodenum és flexura coli dx / gyomor) alatt. A jobb tasak szélesebb és mélyebb, dorsalisan recessus hepatorenalis-ként végződik. Ez a hely a beteg hanyatt fekvő helyzetében a legmélyebb tér, ahol a hashártyaüreg supramesocolicus részéből származó folyadék felgyűlik.
• Bursa omentalis: Tér a gyomor és hashártyakettőzetei, valamint a hashártya hátsó lemeze között, az intraperitonealis képletek rotációjával jött létre. Határai:
• Ventralisan: gyomor, felette omentum minus, alatta lig. gastrocolicum.
• Dorsalisan: fali hashártya, mögötte hasnyálmirigy és aorta.
• Cranialisan: rekeszizom és máj a lig. triangulare sin.-nel.
• Caudalisan: mesocolon transversum és colon transversum.
• Balra: lép és hashártyakettőzetei.
• Jobbra: hashártyakettőzetek a máj area nuda-ja körül. Itt található a természetes bejárat = foramen epiploicum (Winslowi), melyet a lig. hepatoduodenale (elöl) és a lig. hepatorenale (hátul) szorít össze.
• További leírás: isthmus (elülső-hátsó szűkület), vestibulum (tér a for. epiploicum és az isthmus között), recessus sup. (nyúlvány cranialisan a nyelőcső mentén), recessus inf. (nyúlvány a lig. gastrocolicum és a colon transversum között, egyénileg benyúlva az omentum majusba), recessus lienalis (a bursa balra a lép hilusáig érő része).
• Saccus splenicus (lienalis): Tér a lép hashártyakettőzeteitől balra, caudalisan a flexura coli sin. és a lig. phrenicocolicum zárja le. Magát a lépet tartalmazza.

Harántmetszet az L1-es csigolya szintjén (releváns struktúrák):

• m. rectus abdominis
• lig. falciforme hepatis
• gyomor
• máj
• pylorus
• duodenum
• epehólyag
• a. + v. mesenterica superior (a mesenteriumba lépnek, annak ellenére, hogy a jejunum és az ileum primer inframesocolicus)
• v. cava inferior
• ductus thoracicus
• diaphragma
• vese
• m. obliquus externus abdominis
• omentum majus
• flexura coli sinistra
• jejunum (annak ellenére, hogy primer inframesocolicus, a forrás szerint az L1 szintjén megjelenhet)
• mesocolon transversum
• bursa omentalis
• pancreas
• aorta abdominalis
• lép
• medulla spinalis

A hashártyaüreg inframesocolicus része (Az inframesocolicus kompartmentek anatómiája)

Ez az üreg alsó, körülbelül kétharmada.

Hashártyakettőzetek az inframesocolicus részben

Az inframesocolicus térben az embrionális emésztőcsőnek csak egy dorsalis hashártyakettőzete volt (mesenterium commune).

• Omentum majus: Fejlődéstanilag a mesogastrium dorsale része, végleges elrendeződésében a felső részből az inframesocolicus részbe lóg, és fedi a jejunumot és az ileumot. Jelentős mennyiségű zsírszövetet tartalmaz, mely az tápláltsági állapottal korrelál.
• Mesocolon transversum: Már említettük, mint a hashártyaüreg két fő részének határát.
• Mesenterium: A jejunum és az ileum hashártyakettőzete. A hátsó falhoz a flexura duodenojejunalis-tól a fossa iliaca dx.-ig tapad, mint radix mesenterii (hossza kb. 15 cm). A térben összetett legyező alakú (külső kerülete kb. 3 m), és tartalmazza az a. + v. mesenterica sup.-ot és ágaikat/mellékágaikat, nyirokcsomókat és egyéni mennyiségű zsírszövetet.
• Mesoappendix (mesenteriolum appendicis): A mesenterium caudalis végének karcsú meghosszabbítása a féregnyúlványig.
• Mesosigmoideum: A sigma hashártyakettőzete, követi annak lefutását.
• Mesorectum: A végbél felső részének rövid, sagittalis síkban elhelyezkedő hashártyakettőzete, már a medencében.

A fali hashártya redői az inframesocolicus részben

A hátsó falon: Néhány hashártyakettőzetnek a fali hashártyával való tökéletlen összenövése révén jöttek létre, különösen a flexura duodenojejunalis és az ileocaecalis szájadék körül.

• Plica duodenalis sup.: Balra cranialisan a flexura duodenojejunalis felett.
• Plica duodenalis inf.: Balra caudalisan a flexura duodenojejunalis alatt.
• Plica paraduodenalis: Balra a flexura duodenojejunalis-tól, tartalmazza a v. mesenterica inf.-et.
• Plica ileocaecalis: A terminális ileumtól caudalisan a vakbél alsó végéig.
• Plica caecalis vascularis: A P összenövési mező caudalis csúcsában, az ileocaecalis szájadék előtt.
• Plicae caecales: Jobbra a vakbéltől.

Az elülső hasfalon:

• Plica umbilicalis mediana: A középvonalban, a húgyhólyag csúcsától a köldökig, tartalmazza a chorda urachi-t (a szikzacskóhoz vezető összeköttetés maradványa).
• Plica umbilicalis medialis: Lateralisan az előzőtől, a köldök felé konvergál, tartalmazza a lig. umbilicale mediale-t (a magzati a. umbilicalis maradványa). A plica umbilicalis mediana-val együtt határolja a húgyhólyag felett a fossa supravesicalis-t.
• Plica umbilicalis lateralis: Lateralisan és nagyjából párhuzamosan az előzőtől, tartalmazza az a. + v. epigastrica inf.-et. A plica umbilicalis medialis-szal együtt határolja a medence felett a fossa inguinalis medialis-t. Lateralisan tőle található a fossa inguinalis lateralis, mely az anulus inguinalis profundus helyzetének felel meg.

A medencében: A hashártyakettőzetek és hashártyaredők részletesebben a Cavitas pelvis kurzusban kerülnek leírásra.

Hashártyatasakok az inframesocolicus részben

• Recessus duodenalis sup. et inf.: A plica duodenalis sup. et inf. alá nyúlnak.
• Recessus paraduodenalis: Jobbról a plica paraduodenalis alá nyúlik.
• Recessus ileocaecalis sup. et inf.: Balról a plica caecalis vascularis / plica ileocaecalis alá nyúlnak.
• Recessus paracolici: A spatium paracolicum dx. et sin.-ből a colon ascendens / colon descendens alá nyúlnak, néha számosak.
• Recessus intersigmoideus: Redő a mesosigmoideum és a hashártya hátsó lemeze között, lefelé nyitott.
• Medencei excavationes: Lásd a Cavitas pelvis kurzust.

Az inframesocolicus rész felosztása (Hashártyaterek)

Az inframesocolicus rész tovább osztható a mesenterium ferdén dextrocaudalis irányban futó tapadásával:

• Recessus mesenterocolicus dx.: Szélesebb tér (gyakran „jobb összenövési mezőnek” nevezik). Felülről a mesocolon és a colon transversum, balról a mesenterium, jobbról a colon ascendens és a vakbél határolja.
• Recessus mesenterocolicus sin.: „Bal összenövési mező”. Felülről a mesocolon és a colon transversum rövid szakasza, valamint a flexura duodenojejunalis, jobbról a mesenterium, balról a colon descendens, alulról a mesosigmoideum és a colon sigmoideum szűkíti. Ennek ellenére szélesebben kapcsolódik a hashártyaüreg medencei teréhez, mint a jobb tasak.
• Spatium paracolicum dx.: Tágas redő a colon ascendens-től jobbra, közte és a hasfal lateralis szakasza között.
• Spatium paracolicum sin.: Tér a colon descendens és a bal lateralis hasfali szakasz között.

A hashártyaüreg medencei szakaszának nincs specifikus neve. A hashártya borítja a medencei szervek egy részét, és néhány között mély behúzódásokat, excavationes-eket (lásd Cavitas pelvis) hoz létre.

Szervek az inframesocolicus részben

• Jejunum et ileum: Az emésztőcső összefüggő szakasza, a vékonybél mozgékony része, intraperitonealisan a mesenteriumon függeszkedik. „Kacsokba” rendeződik, melyek kitöltik mindkét mesenterocolicus tasakot.
• Colon (vastagbél): A vastagságnál jobb megkülönböztető jegyek az appendicaes epiploicae (számos zsíros nyúlvány), a taeniae (három jól látható hosszanti izomcsík) és a haustra (rövid, kidomborodó szakaszok).
• Caecum (vakbél): Gömbölyű kezdeti szakasz a fossa iliaca dx.-ben, intraperitonealis, de kifejezett hashártyakettőzet nélkül.
• Appendix vermiformis (féregnyúlvány): Karcsú, vakon végződő nyúlvány, intraperitonealis, hashártyakettőzettel (mesoappendix). A leggyakoribb elhelyezkedések a retrocaecalis és a medencei. 2 cm-rel a vékonybél vakbélbe való torkollása alatt ered, megtalálásában a konvergáló taeniae segíthet.
• Colon ascendens: Mesoperitonealis rész, a fossa iliaca dx.-ből a máj alá emelkedik.
• Colon transversum: Intraperitonealis rész, harántul fut át a hason, gyakran a köldök szintje alá lógva. A flexura coli dx.-szel kezdődik és a flexura coli sin.-nel végződik. Hosszú hashártyakettőzete van, a mesocolon transversum.
• Colon descendens: Mesoperitonealis rész, a lép alól a fossa iliaca sin.-be ereszkedik.
• Colon sigmoideum: N alakú szakasz, intraperitonealis, hashártyakettőzete van (mesosigmoideum).
• Rectum: Az S2-es csigolya magasságában kezdődik, a medencéhez tartozik. Cranialis részének rövid hashártyakettőzete van (mesorectum), caudalis része elveszíti a kapcsolatot a hashártyával, és a subperitonealis térben található.

A hashártyaüreg funkciója és klinikai jelentősége (A hashártyaüreg anatómiája a gyakorlatban)

A hashártyaüreg életfontosságú tér, mely lehetővé teszi a szervek mozgását és minimalizálja a súrlódást. Gyors felszívódási képessége kulcsfontosságú az anyagcseréhez, de egyúttal a fertőzések (peritonitis) gyors terjedésének kockázatát is hordozza. A gyulladások vagy sebészeti beavatkozások utáni összenövésekre való hajlam krónikus fájdalmakhoz és komplikációkhoz vezethet. Ezért a hashártya anatómiájának és a szervek hozzá való viszonyának részletes megértése abszolút alapvető fontosságú számos hasi betegség diagnosztikájához és kezeléséhez.

Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK) a hashártyaüreg anatómiájáról

Mi a hashártya és melyek a fő részei?

A hashártya egy vékony savós hártya, mely a hasüreget béleli és a hasi szerveket borítja. Két fő része van: a fali (parietalis) hashártya, mely a hasfal belső oldalát borítja, és a zsigeri (visceralis) hashártya, mely a hasi szervek felszínét fedi. E két réteg között található a résszerű hashártyaüreg.

Hogyan oszlik fel a hashártyaüreg és miért fontos ez a felosztás?

A hashártyaüreg két fő részre oszlik: supramesocolicus (felső) és inframesocolicus (alsó), melyeket a mesocolon transversum és a colon transversum választ el. Ez a felosztás fontos a szervek lokalizációja, a gyulladások és folyadékok terjedése szempontjából, és alapvető jelentőséggel bír a sebészeti tájékozódásban és diagnosztikában.

Mely szerveket tekintjük intraperitonealisnak és melyeket retroperitonealisnak?

Az intraperitonealis szervek azok, melyeket teljesen zsigeri hashártya borít, és saját hashártyakettőzetük van, például a gyomor, a lép, a jejunum és az ileum. A retroperitonealis szervek vagy primer módon (a CP-n kívül fejlődtek, pl. vesék), vagy szekunder módon (eredetileg intraperitonealisak voltak, de elvesztették hashártyakettőzetüket és hozzátapadtak a hátsó falhoz, pl. a duodenum nagy része és a hasnyálmirigy) helyezkednek el a fali hashártya mögött.

Mik azok a hashártyatasakok és milyen klinikai jelentőségük van?

A hashártyatasakok résszerű terek vagy zsebek, melyek a hashártya redői által jönnek létre. Olyan helyekké válhatnak, ahol szabad folyadék gyűlik fel a hasüregben, vagy ahol belső sérvek alakulhatnak ki, ami fontos a klinikai diagnosztika és a sebészet szempontjából.

Hol gyűlik fel a folyadék a hashártyaüregben hanyatt fekvő helyzetben?

A beteg hanyatt fekvő helyzetében a hashártyaüreg supramesocolicus részéből származó folyadék leggyakrabban a recessus hepatorenalis-ban (más néven jobb subhepaticus térben) gyűlik fel. Az inframesocolicus részben és a medencében a medencei excavationes-ekben vagy a paracolicus terekben gyűlhet fel.