Jean Paul Sartre

Bevezetés

Jean-Paul Sartre (1905–1980) francia filozófus, író, drámaíró és politikai aktivista volt, akit a 20. századi egzisztencializmus és marxizmus egyik fő képviselőjének tartanak. 1964-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, amit azonban visszautasított.

Sartre kiterjedt munkásságával alapvetően befolyásolta nemcsak a filozófiát, hanem a szociológiát, az irodalomkritikát és a posztkoloniális tanulmányokat is. A háború utáni európai kultúra egyik legjelentősebb alakjává vált, ismert volt továbbá Simone de Beauvoir írónővel és feminista teoretikussal való egész életen át tartó, nem konvencionális kapcsolatáról.

Életrajz

Gyermekkor és ifjúság

Jean-Paul Sartre 1905. június 21-én született Párizsban, és polgári, intellektuális környezetben nőtt fel. Apja kétéves korában elhunyt, így anyai nagyapja, Carl Schweitzer, a Sorbonne német professzora nevelte. Már kora gyermekkorában az irodalomhoz fordult, amely vigaszt nyújtott számára a világ elől.

Tanulmányok és korai karrier

A IV. Henrik Líceumba járt, ahol megismerkedett Paul Nizan-nal, később pedig a La Rochelle-i Líceumba. 1929-ben sikeresen befejezte tanulmányait a rangos École normale supérieure-ön, mint az egész filozófia évfolyam legjobbja. Tanulmányai során számos jövőbeli jelentős íróval találkozott, valamint Simone de Beauvoir-ral, akivel nyíltan szabad, de tartós partneri kapcsolat fűzte össze. Ezt követően tanárként dolgozott Le Havre-ban, Laonban és Párizsban lévő líceumokban.

Formáló évek és háború

1933–1934-ben a Berlini Francia Intézetben tartózkodott, ahol megismerkedett a fenomenológiai filozófiával. Hegel, Søren Kierkegaard, Karl Marx, Friedrich Nietzsche, Edmund Husserl és René Descartes hatása alá került. 1940-ben a második világháború alatt francia katonaként fogságba esett és internálták. Szabadulása után visszatért Párizsba, és bekapcsolódott a Résistance ellenállási mozgalomba.

Háború utáni időszak és politikai szerepvállalás

1945-től szabadúszó íróként tevékenykedett. 1948-ban XII. Pius pápa műveit a Tiltott Könyvek Indexére helyezte. A háború után politikai nézetei közelítettek a kommunista párthoz, bár soha nem lett tagja. A kommunista párthoz fűződő viszonya az 1956-os magyarországi szovjet beavatkozás után megromlott, inkább a kommunizmus alternatív változatait preferálta. A '60-as évektől balról kritizálta a kommunizmust, és az anarchista áramlatok pártfogója lett, ami befolyásolta az 1968-as diáklázadást és a '70-es évek terrorizmusát is. Sartre sokat utazott, meglátogatta az USA-t, a Szovjetuniót, Kínát, Egyiptomot és Kubát, és előadott Prágában is (1962, 1968).

Élete vége

Soha nem nősült meg, de Simone de Beauvoir volt az élete végéig tartó társa. 1965-ben Arlette El Kaimot fogadta örökbe lányaként. Élete alkonyán relativizálta korábbi álláspontjait, különösen a humanizmus és a vallás kérdéseiben, és elismerte a judaizmus iránti vonzalmát. Jean-Paul Sartre 1980. április 15-én hunyt el.

Irodalmi irányzat és korszak

Jean-Paul Sartre a 20. század kulcsfigurája, az egzisztencializmus és a marxizmus egyik fő képviselője. Az egzisztencializmus egy filozófiai irányzat, amely az egyéni létezésre, a szabadságra, a felelősségre és az emberi lét abszurditására helyezi a hangsúlyt egy inherens értelem nélküli világban. Az emberek szerinte a szabadságra vannak ítélve, amiből a választás és a következmények viselésének szükségessége fakad.

Sartre ezen irányzat tipikus képviselőjeként sorolható be, és filozófiája alapvetően befolyásolta irodalmi munkásságát; például az „Az undor” című regényt az egzisztencializmus előfutárának tartják. Kortársai és a kor más jelentős személyiségei közé tartozott például Albert Camus vagy Simone de Beauvoir.

Alkotói jellemzők

Sartre filozófiájának és egyben alkotói munkásságának központi kategóriája a szabadság, amelyet egzisztencialista összefüggésekben értelmez. Művei gyakran tükrözik a létezés abszurditását és esetlegességét, az ember magányát és egyéni felelősségét. Ismétlődő téma továbbá a társadalomkritika, amely például a rasszizmusra, az együttműködő rezsimre vagy a politikai szélsőségekre fókuszál.

Sartre stílusa tárgyilagos, és gyakran alkalmazza az esszé és a regény szintézisének formáját filozófiai fókusszal, mint például az „Az undor” esetében. Regényeiben fragmentált, szétzilált szöveggel kísérletezett, amelyet a filmtechnika inspirált. Drámái gyakran modelljátékok, amelyek bár történelmi díszletek között játszódnak, elsősorban általános morális dilemmákra és egzisztenciális kérdésekre összpontosítanak, miközben az antik dráma, a felvilágosodás vagy B. Brecht hatása alatt állnak. Az „A szavak” című önéletrajzi művében önironikus hangvétel érvényesül.

Művek áttekintése

Filozófiai művek

• L'imagination (1936) – mű, amely a szabadságot fenomenológiai és egzisztencialista összefüggésekben értelmezi.
• La transcendance de l'égo (1937) – filozófiai értekezés az ego transzcendenciájáról.
• Esquisse d'une théorie des émotions (1939) – esszé, amely az érzelmek elméletével foglalkozik.
• L'imaginaire (1940) – mű, amely a képzeletet és annak szerepét vizsgálja.
• Lét és semmi (1943) – fő filozófiai műve, központi kategóriája a szabadság.
• Az egzisztencializmus humanizmus (1946) – esszé, amely az egzisztencialista filozófiát és annak a humanizmushoz való viszonyát határozza meg.
• A dialektikus ész kritikája (1960) – filozófiai mű, amely a szabadság értelmezését a történelem és a marxizmus felé mozdítja el.

Próza

• Az undor (1938) – filozófiai fókuszú regény, fiktív naplóként íródott, amely előre jelezte az egzisztencializmust.
• A fal (1939) – öt novella gyűjteménye, melyek közül a legismertebb egy ideiglenes börtönben játszódik a spanyol polgárháború idején.
• A szabadság útjai (1945–1949) – befejezetlen regénytetralógia, melynek motívuma az emberi szabadság.
  • Az értelem kora – a tetralógia első része Mathieu Delarue filozófia középiskolai professzorról és abortuszra irányuló kísérletéről.
  • Haladék – a tetralógia második része, amely 1938 szeptemberének utolsó napjaival és a müncheni egyezménnyel foglalkozik.
  • Halál a lélekben – a tetralógia harmadik része Mathieu Delarue professzorról a „furcsa háború” idején.
• Hurrikán a cukor felett (1960) – riportkönyv a kubai forradalomról, idealizálva Fidel Castrót.
• A szavak (1964) – önéletrajzi könyv, amely Sartre gyermekkorát és íróvá válásának döntését mutatja be.

Dráma

• A legyek (1943) – az Oreszteia drámai parafrázisa, az egzisztencialista színház kezdetének tekintik.
• Zárt ajtók mögött (1944) – dráma három halottról, akik egy szobában kölcsönösen elítélik egymást.
• Az utolsó esély (1946) – darab, amely az amerikai Dél rasszista viszonyait kritizálja.
• Temetetlen halottak (1946) – darab francia ellenállókról, akik kihallgatásra és halálra várnak a Gestapo kezei által.
• Piszkos kezek (1948) – antikommunista darab egy idealistáról, akinek meg kell gyilkolnia a kommunista párt főtitkárát.
• Az ördög és a jóisten (1951) – nagyszabású filozófiai dráma, amely a német parasztháború idején játszódik, az abszolútum kereséséről és a forradalmi erőszak elfogadásáról szól.
• Az altonai foglyok (1959) – dráma, amely a francia algériai viselkedést kritizálja egy háború utáni Németországról szóló történeten keresztül.

Hatása és öröksége

Jean-Paul Sartre munkásságával alapvetően befolyásolta nemcsak a filozófiát, hanem a szociológiát, az irodalomkritikát és a posztkoloniális tanulmányokat is. A háború utáni európai kultúra egyik legjelentősebb alakjának tartják, akinek radikalizmusa közvetlenül befolyásolta az 1968-as diáklázadást és más ultrabaloldali áramlatokat.

Munkásságát nem mindig fogadták ellentmondások nélkül; 1948-ban műveit a Tiltott Könyvek Indexére helyezték. 1964-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, amit azonban visszautasított azzal az indokkal, hogy egy író nem engedheti meg, hogy intézménnyé váljon belőle. Jean-Paul Sartre öröksége tovább él a kultúrában is, alteregója, Jean-Sol Partre megjelenik Boris Vian „Tajtékos napok” című regényében, és gondolatai áthatják a humanizmusról, vallásról és történelemről szóló vitákat.

GYIK – Gyakran ismételt kérdések

Ki volt Jean-Paul Sartre, és miért jelentős az irodalom számára?

Jean-Paul Sartre francia filozófus, író, drámaíró és politikai aktivista volt, akit a 20. századi egzisztencializmus és marxizmus egyik fő képviselőjének tartanak. Jelentős a filozófiára, szociológiára és irodalomkritikára gyakorolt mélyreható hatása, valamint az egyéni szabadságra és felelősségre vonatkozó felhívásai miatt.

Miért utasította vissza Jean-Paul Sartre az irodalmi Nobel-díjat?

1964-ben visszautasította az irodalmi Nobel-díjat. Döntését azzal indokolta, hogy soha nem fogadott el semmilyen hivatalos kitüntetést, és úgy vélte, egy író nem engedheti meg, hogy intézménnyé váljon belőle, ami szerinte veszélyeztetné a függetlenségét.

Mi Jean-Paul Sartre alkotói munkásságának központi témája?

Sartre filozófiájának és egyben alkotói munkásságának központi kategóriája a szabadság, amelyet egzisztencialista összefüggésekben értelmez. Művei gyakran vizsgálják az emberi létezés abszurditását és esetlegességét, valamint a magány, a morális választás és a társadalmi felelősség témáit.

Milyen jelentősége volt Simone de Beauvoirnak Jean-Paul Sartre életében és munkásságában?

Simone de Beauvoir Sartre egész életén át tartó társa, jelentős írónő és feminista teoretikus volt. Kapcsolatuk bár nem konvencionális volt, de tartós, és mindketten erősen befolyásolták egymást intellektuális és alkotói fejlődésükben.

Melyek Jean-Paul Sartre legfontosabb művei?

Kulcsfontosságú filozófiai művei közé tartozik a Lét és semmi és Az egzisztencializmus humanizmus című esszé. Művészeti alkotásai közül kiemelkedik az Az undor című regény, A fal című novellagyűjtemény, valamint olyan drámák, mint A legyek vagy a Zárt ajtók mögött, amelyek alapvetően formálták az egzisztencialista színházat.

Milyen volt Sartre kapcsolata a politikával és a kommunizmussal?

A második világháború után Sartre közelített a kommunista párthoz, bár soha nem lett tagja, és a kommunizmus alternatív változatait részesítette előnyben. Számos akkori politikai problémában részt vett, az algériai függetlenségtől az 1968-as diákmmozgalomig, és az ultrabaloldali és anarchista áramlatok szószólója lett.