Carlo Goldoni

Bevezetés

Carlo Goldoni (1707–1793) jelentős olasz drámaíró volt, aki számos, ma is játszott komédia szerzőjeként vált híressé. Bár élete nagy részét Olaszországban, majd később Franciaországban töltötte, művészete az olasz színházra összpontosított. A 18. század egyik legjelentősebb drámaírójának tartják, és munkássága fontos mérföldkövet jelent az európai színháztörténetben, különösen a komédia megújítása szempontjából.

Ki volt Carlo Goldoni?

Carlo Goldoni 1707. február 25-én született Velencében, és 1793. február 6-án hunyt el Párizsban. Olasz drámaíró, jogász és tanár volt, akinek neve elválaszthatatlanul összefonódik a 18. századi olasz színházi élet átalakulásával. Hozzájárulása a commedia dell'arte megreformálásában rejlik, amelyet teljesen megírt szövegekkel, mélyebb karakterekkel és realisztikusabb cselekményekkel gazdagított, ezzel lefektetve a modern komédia alapjait.

Életrajz

Carlo Osvaldo Goldoni 1707. február 25-én született Velencében, Giulio Goldoni gyógyszerész és Margherita Salvioni családjába. Már négyévesen megtanult olvasni és írni, első darabját pedig mindössze kilencévesen írta. Gyermekkorát és ifjúságát Észak-Olaszország számos városában töltötte apja üzleti kudarcai és saját nyughatatlansága miatt, mielőtt 40 évesen Velencében telepedett le hivatásos drámaíróként.

Filozófiát a dominikánusoknál tanult Riminiben (1720–1721), jogot Paviában (1723–1724), majd később Modenában (1727). Jogi tanulmányait 1731-ben sikeresen befejezte Ravennában. Ezekben az években darabokat írt, színésztársulattal utazott, és különböző ügyvédi irodákban dolgozott, sőt egyet nyitott is szülővárosában, Velencében. Néhány év múlva azonban Veronába költözött, ahol teljes mértékben a színháznak szentelte magát.

1734-ben részt vett a parmai csatában, majd Velencébe visszatérve teljesen a színháznak szentelte magát. Genovában feleségül vette Nicoletta Conniát. Milánóban a velencei nagykövet titkáraként is dolgozott. A következő években darabjait sikeresen játszották, színházigazgatói pozíciót töltött be Velencében és Genovában is, valamint operalibrettókat írt. 1757-ben a francia Bourbonok udvari költőjévé nevezték ki Parmában, rendszeres nyugdíjjal, és 1758-ban XIII. Kelemen pápa fogadta audiencián.

1763-ban Párizsba költözött, ahol a királyi hercegnők nevelőjeként tevékenykedett, és folytatta a komédiák írását. 1784 és 1787 között megírta Emlékiratait. 1792-ben a Nemzeti Konvent leállította a nyugdíját. Barátai közbenjárására 1793 februárjában visszaállították volna a nyugdíját, ám Carlo Goldoni szegénységben hunyt el 1793. február 6-án, egy nappal azelőtt, hogy a döntés megszületett volna.

Irodalmi irányzat és korszak

Carlo Goldoni a 18. században alkotott, amelyet a barokk pompától a felvilágosodás gondolkodásmódja felé való átmenet és a modern komédia kialakulása jellemzett. Bár a forrás expliciten nem említ konkrét irodalmi irányzatot, mint a realizmus vagy a romantizmus, műve szorosan kapcsolódik az olasz komédia megreformálásához, különösen a commedia dell'artéhoz. Goldoni arra törekedett, hogy nagyobb pszichológiai mélységet adjon a karaktereknek, logikusabb cselekményeket és realisztikusabb párbeszédeket vigyen a színházba, ezzel eltávolodva az improvizációtól és a sztereotip maszkoktól.

Munkásságát az élet erkölcsi és társadalmi aspektusaira való összpontosítás jellemzi. Goldoni a drámaírók tipikus képviselője, akik a színház presztízsének növelésére és szélesebb közönséghez való közelítésére törekedtek érthető és kidolgozott szövegek révén. A korszak további jelentős szerzői, akik befolyásolták a színházi életet, például Pierre Beaumarchais Franciaországban.

Munkásságának jellemzői

Carlo Goldoni munkásságának fő súlypontja a komédiák írásában rejlett, amelyek gyakran tükrözték a 18. századi Velence és tágabb Olaszország társadalmi viszonyait és az emberi kapcsolatokat. Darabjait kritikus, ám gyakran humoros nézőpont jellemezte a társadalomra és annak hibáira.

Goldoni darabjainak tipikus nyelve és stílusa élénk és dinamikus, gyakran ötvözve az irodalmi olaszt a velencei dialektus elemeivel, ami hozzájárult a karakterek és a környezet hitelességéhez. Előnyben részesítette a kidolgozott forgatókönyveket írott párbeszédekkel, ezzel eltávolodott az improvizált commedia dell'artétól. A kiemelkedő művészi eszközök közé tartozik különösen a helyzetkomikum, a jellemkomikum és az enyhe szatíra. Célja az volt, hogy szórakoztassa a nézőt, és egyben a kor tükrét elé tárja. Goldoni előnyben részesítette a teljesen megírt komédiákat, de operalibrettókat is írt.

Műveinek áttekintése

Carlo Goldoni számos komédia és egyéb színházi forma szerzője. Az alábbi válogatás bemutatja néhány jelentős művét:

Drámák és komédiák

• Kolosszus (1724) — szatíra, ami miatt kizárták a paviai kollégiumból.
• Belisarius (1734) — az első teljes darab, amelyet kőszínházban játszottak.
• Jeronimo, a világfi (1738) — a szerző első komédiája a főszereplő írott párbeszédeivel.
• Két úr szolgája (1745) — egyik legismertebb komédiája, a kettős szolgálat cselekményéről híres.
• Pamela (1750) — Samuel Richardson regényének dramatizálása, amely az erényre és a társadalmi helyzetre összpontosít.
• A hazug (1750-1751) — komédia egy mesteri hazug központi karakterével.
• A kávéház (1750) — komédia a velencei kávéházak és intrikák világából.
• Az egészséges beteg (1751) — hipochondriát és gyógyítást tematizáló darab.
• Mirandolina (La Locandiera) (1753) — híres komédia egy intelligens vendéglősnékről, aki manipulálja udvarlóit.
• A kis tér (Campiello) (1756) — komédia egy velencei kis térről, amely az egyszerű emberek életét ábrázolja.
• A szmirnai impresszárió (1759) — komédia egy színházi impresszárióról és viszontagságairól.
• Csetepaté Chioggiában (Le baruffe chiozzotte) (1762) — élénk komédia halász környezetből, tele veszekedésekkel és kibékülésekkel.
• A velencei özvegy — komédia egy özvegyről és udvarlóiról.

Librettók

• A grófnő (1743) — az első megvalósult librettó egy vígoperához.

Emlékiratok

• Emlékiratok (1784–1787) — önéletrajzi mű, amely életét és pályafutását írja le.

Hatása és öröksége

Carlo Goldoni alapvető hatással volt a 18. századi olasz és európai színházra azáltal, hogy megreformálta a komédiát. Műve segített átalakítani az improvizált commedia dell'artét kidolgozottabb, pszichológiailag mélyebb és szövegesen rögzített darabokká, ezzel lefektette a modern realista dráma alapjait. Élete során darabjai nagyon sikeresek és széles körben játszottak voltak.

Öröksége a mai napig fennmaradt, amit az is bizonyít, hogy számos komédiáját, például a Két úr szolgáját vagy a Mirandolinát, a mai napig rendszeresen játsszák a világ színházaiban. Goldoni a karakterek és a környezet realisztikusabb ábrázolására, valamint a párbeszédekben való mesteri tudása az egyik legjelentősebb drámaíróvá teszi. Bár a forrás expliciten nem említi rangos díjak odaítélését, művét a francia Bourbonok udvari pozíciójával és a pápa audienciájával is elismerték. Műveinek számos nyelvre történő fordítása és számtalan színházi adaptációja tanúskodik tartós kulturális jelentőségéről.

GYIK – Gyakran Ismételt Kérdések

Mi Carlo Goldoni fő hozzájárulása az olasz színházhoz?

Carlo Goldoni fő hozzájárulása az olasz komédia, különösen a commedia dell'arte megreformálása volt. Arra törekedett, hogy átalakítsa az improvizált, maszkos formából teljesen megírt darabokká, kidolgozott karakterekkel, logikus cselekményekkel és realista párbeszédekkel, ezáltal növelve a komédia művészi színvonalát és presztízsét.

Melyek Carlo Goldoni legismertebb komédiái?

Goldoni legismertebb komédiái közé tartozik a Két úr szolgája, amelyet gyakran játszanak szellemes cselekménye miatt, továbbá a Mirandolina (La Locandiera), amely egy ravasz vendéglősné történetét mutatja be, valamint a Csetepaté Chioggiában, amely a halászközösség életére és vitáira összpontosít.

Milyen volt Carlo Goldoni kapcsolata Franciaországgal?

Carlo Goldoni Franciaországban, főként Párizsban tevékenykedett, ahol 1763-ban a királyi hercegnők nevelője lett. Bár komédiáit elsősorban az olasz színház számára írta, Franciaországban töltötte élete végét, és itt írta meg Emlékiratait is. Az ottani Nemzeti Konvent azonban röviddel halála előtt leállította a nyugdíját.

Miért halt meg Carlo Goldoni szegénységben?

Carlo Goldoni szegénységben hunyt el, mert a Nemzeti Konvent 1792-ben leállította a nyugdíját, amelyet udvari költőként élvezett. Bár barátai közbenjártak a visszaállításáért, és a döntés meg is született, Goldoni 1793. február 6-án, egy nappal azelőtt hunyt el, hogy a nyugdíját hivatalosan visszaadták volna neki.