Summary of Színháztörténet: Ókor és középkor
Színháztörténet: Antika és középkor – Tanulmány diákoknak
Bevezetés
A görög színház az európai színházi hagyomány bölcsője. Kialakult a görög városokban az i. e. 8. századtól, vallási ünnepek, különösen Dionüszosz isten kultuszának részeként. A színházi rítusokból fokozatosan fejlődtek ki a tragédia és a komédia irodalmi formái, valamint a színpad, a jelmezek és a maszkírozás technikai elemei.
Definíció: Görög színház = az ókori Görögországban a vallási szertartásokhoz, drámai versenyekhez és a történetek közösségi megéléséhez kapcsolódó színházi gyakorlat és építmények.
A görög színház kialakulásának főbb jellemzői
Vallási eredet
- A színház Dionüszosz kultusza és más vallási ünnepek (pl. eleusziszi misztériumok) keretében jött létre.
- Az eredeti formák felvonulások, énekek és mítoszok recitálása voltak, amelyek az istenek és hősök életét mutatták be.
Definíció: Ditirambusz = ókori költészet és Dionüszosz tiszteletére írt himnusz, amely a drámai formák bölcsője volt.
A színjátszás és a kórus születése
- Éneklő kórusok (kórus) kísérték az elbeszélést; idővel párbeszédek is megjelentek.
- Hüpokritész = a főénekes és az első „színész”, aki a párbeszédekben válaszolt a kórusnak.
- Theszpiszt tartják az egyik elsőnek, aki önálló színészi alakot vitt a rituáléba.
Definíció: Theszpisz = athéni költő és szervező, akiről a „theszpiszi” (színész) kifejezés kapta a nevét.
Maszkok és jelmezek
- Maszkok (szövetből, gyakran gipsz alapra készítve) ábrázolták a karaktereket, felnagyították az arcvonásokat és segítették a szöveg hangos artikulálását.
- Kothornosz = magas talpú lábbeli, amely kiemelte az alakot a színpadon.
- Khitón = színes szimbolikával ellátott ruha, gyakran kitömve a karakter ábrázolásához.
Műfajok: tragédia és komédia
- A tragédia komoly dalok és kórusénekek kíséretében jött létre; gyakran mítoszokat és hősök sorsát ábrázolta.
- A komédia népi ünnepségekhez, élénk dalokhoz és szatírikus elemekhez kapcsolódott; szatírfigurák kísérték az ünnepségeket.
A színház tere és építészete
A görög színház világosan tagolt térrel rendelkezett, amely mozgatható szertartási helyekről kőépítményekké fejlődött.
A görög színház alapvető részei
- Theatron: a teljes színházépület, a nézőtér.
- Orchestra: eredetileg kör alakú központi tér a kórus éneklésére (MINDIG KÖR ALAKÚ).
- Skéné: a színpad háttere, eredetileg fából készült; háttérként és bejáratként is szolgált a színészek számára.
- Logeion: megemelt játéktér a színészek számára.
- Prohedria: kijelölt helyek a méltóságok és papok számára.
Definíció: Orchestra = kör alakú terület a színpad előtt, ahol a kórus énekelt és táncolt.
Technikai segédeszközök és színpadi effektek
- Mechane: emelődarú az isteni leereszkedések vagy felemelkedések ábrázolására ("deus ex machina").
- Ekkyklema: kocsi vagy forgó emelvény színpadi képek bemutatására, gyakran halott testekkel is.
- Periaktoi: forgó háromszög alakú felületek a háttér gyors megváltoztatására.
- Kharón lépcsője: nyílás a lépcső közepén, amely az orchestra alatti folyosóba vezetett, a süllyesztő elődje.
A nézők elhelyezkedése
- A nézőtér szektorokra és szintekre volt osztva: gradus (ülések), kerkis (szektor), diazoma (vízszintes folyosó), klimates (lépcső).
- A felosztásnak köszönhetően külön zónákat jelöltek ki: imma (felső szintek), media (tisztes helyiek), summa (idegenek, nők, rabszolgák), prohedria (tisztek).
A színház társadalmi szerepe és funkciója
- A színház nyilvános rituálé és polgári esemény volt; nevelésre, szórakoztatásra és társadalmi reflexióra szolgált.
- A kollektív katarzis fogalma: közös érzelmi átélés, amely segít a társadalomnak felismerni a tragédiák okait és azok morális implikációit.
- Színházi versenyek (pl. tragédiaversenyek i.e. 400-tól) támogatták az irodalmi alkotást és a professzionális színdarabírást.
Érdekesség: A görög színészek annyira megbecsültek voltak, hogy nem kellett részt venniük a háborúban, és kiváltságokat kaptak a városi közösségektől.
Gyak
Already have an account? Sign in
Görög színház
Klíčové pojmy: Kialakulása Dionüszosz vallási szertartásaiban, Theszpisz bevezette az önálló színészt (hüpokritész), A kórus volt az alap, fokozatosan alakult ki a párbeszéd, Maszkok és kothurnuszok emelték ki a karaktereket és a hangot, Az orkhésztra mindig kör alakú volt, az előadás központja, A szkéne háttérként és a színészek öltözőjeként szolgált, A mekhané és az ekkükléma színpadi effekteket tett lehetővé, A színház társadalmi és rituális funkciót töltött be, Kollektív katarzis mint közös érzelmi élmény, Tagolt nézőtér, kijelölt helyekkel, Theszpisz vándorszínháza = theszpiszi szekér, A khitón és a színek szimbolikus jelentéssel bírtak