Podcast on Futurizmus és konstruktivizmus a művészetben

Přepis

Dan: Képzeld el, hogy a 20. század elején vagy Milánóban. Csend helyett az első autók motorjainak bőgését, villamosok csikorgását és gyárak zaját hallod. Hirtelen minden... gyors. És pont ebben a zajban és káoszban született meg egy művészeti irányzat, ami porig akarta égetni a régi világot, és a hamvain egy teljesen újat építeni.

Chloe: Pontosan. Ez nem a poros múzeumok művészete, ez az acél és az elektromosság korának művészete. A Studyfi Podcastot hallgatjátok.

Dan: Szóval mi is pontosan ez a futurizmus? Olyan, mintha egy sci-fi filmből lenne.

Chloe: Majdnem! Olaszországban született, mint teljes lázadás minden régi és hagyományos ellen. A futuristák imádták a modern világot, a sebességet, a gépeket, sőt még a háborút is, amit egyfajta megtisztulásnak tekintettek.

Dan: Ez elég radikálisan hangzik. Ki állt emögött?

Chloe: A fő alak Filippo Tommaso Marinetti volt. 1909-ben a párizsi *Le Figaro* című lapban adta ki a híres Futurista Kiáltványt. Ebben kijelentette, hogy egy versenyautó szebb, mint a Szamothrakéi Niké szobra.

Dan: Hú, ez elég merész kijelentés. Mi volt még abban a kiáltványban?

Chloe: A nyugtalanság, a sebesség és a harc szépségét ünnepelte. Lázadással teli költészetet akart. Lényegében az ember és gépeinek győzelméről szólt a természet felett. Energetikus, anarchikus és az akkori polgári társadalom számára teljesen sokkoló volt.

Dan: Hogyan nyilvánult meg egy ilyen filozófia például az irodalomban? Gondolom, nem hagyományos szonetteket írtak, ugye?

Chloe: Szó sincs róla. Marinetti az „felszabadított szavak” koncepciójával állt elő. Képzelj el egy verset, amiben nincs írásjel, nincsenek melléknevek, sőt még klasszikus mondatok sem.

Dan: Várjunk, ez hogy működik? Ez csak egy szókupac a lapon?

Chloe: Többé-kevésbé! A betűk különböző méretűek, stílusúak voltak, szétszórtan helyezkedtek el az oldalon, hogy maga a szöveg képet alkosson. Néhány vers lelkesen írta le a háborús zűrzavart, a gránátrobbanásokat... Úgy tervezték őket, hogy hangosan olvassák fel, és a hangjuk robbanásszerűen hasson.

Dan: Szóval egy ilyen hangvers. Ez... zajosan hangzik.

Chloe: Pontosan ez volt a cél! Azt akarták, hogy a művészet minden érzékszervet bevonjon.

Dan: Szóval a futurizmusban maga a szöveg vált műalkotássá?

Chloe: Teljesen. A tipográfia már nem csak kiegészítő volt, hanem saját képet alkotott. Ezek a kompozíciók a mai napig hihetetlenül dinamikusak. És tudod, mit fedezett fel a futurizmus a grafikai tervezés számára?

Dan: Mesélj.

Chloe: Az átlósan elhelyezett szöveg! Amit ma rengeteg plakáton látunk, hogy akciósabbnak tűnjenek, az a futurizmus öröksége. Ez lett a két világháború közötti design alapelve.

Dan: Ez szuper! Szóval legközelebb, ha látok egy ferde feliratot, eszembe juthat Marinetti.

Chloe: Pontosan. Még a könyvkötéssel is kísérleteztek. Néhány könyvet például csavarokkal kötöttek össze. Ez a hatás aztán remekül bevált az amerikai reklámban. Például Fortunato Depero Campari plakátjai a mai napig ikonikusak.

Dan: Rendben, szóval a szövegekben ez világos. De hogyan ragadod meg a sebességet és a mozgást egy statikus képen vagy egy szoborban?

Chloe: Nagyszerű kérdés. A futurista festők úgynevezett erővonalak és sugarak segítségével próbálták megragadni a mozgást. Vagy a mozgás egyes fázisait egyszerre ábrázolták, mintha egy filmsnittet egyetlen képpé bontottál volna szét.

Dan: Mint amikor egy hosszú expozíciós fotón látod az autók fénycsíkjait?

Chloe: Igen, valami olyasmi! A fő téma a mozgás volt – emberek, autók, vonatok, bármi mozgása. És ennek a mestere Umberto Boccioni volt. Ő nem a pillanatot festette, hanem az akciót.

Dan: És mi van a szobrokkal? Az még nehezebbnek tűnik számomra.

Chloe: Boccioni *Az űr folytonosságának egyedi formái* című szobra teljesen alapvető. Ez egy bronz figura, ami nem úgy néz ki, mintha állna, hanem mintha megállíthatatlanul rohanna a térben. Érzed belőle az energiát és az erőt.

Dan: Ki tartozott még a kulcsfontosságú futuristák közé?

Chloe: Mindenképp Giacomo Balla. Az ő *Kutya dinamizmusa pórázon* című festménye tankönyvi példa. Ismered? A kutyának vagy húsz lába van, és a póráz több vonallá mosódik el. Tökéletesen visszaadja azt a rezgő mozgást.

Dan: Persze, azt ismerem! Kicsit olyan, mint egy rajzfilmből, amikor valaki gyorsan fut.

Chloe: Pontosan! Balla így ábrázolt egy lányt, aki a balkonon fut, vagy fecskék repülését. Mindig a mozgás fázisokra bontásáról van szó. Aztán ott volt például Gino Severini, aki vonatokat festett, vagy Luigi Russolo az autó dinamizmusával.

Dan: A futurizmus csak olasz ügy volt, vagy máshová is elterjedt?

Chloe: Főleg olasz, de az ötletek gyorsan elterjedtek Oroszországban is. Az ottani avantgárd és forradalom utáni környezet tökéletes volt egy ilyen radikális művészet számára.

Dan: Ennek van értelme. Új kor, új művészet.

Chloe: Pontosan. Olyan művészek, mint Natalja Goncsarova a *Kerékpárosával* vagy Kazimir Malevics a *Késélezőjével* remekül építettek a futurista dinamikára. És éppen az orosz futurizmusból született meg aztán egy másik jelentős irányzat...

Dan: És ez már, gondolom, egy másik téma?

Dan: Szóval átbeszéltük a Bauhaust és annak törekvését, hogy a művészetet a gyakorlati élettel ötvözze. De mi történt ugyanebben az időben keleten?

Chloe: Nagyszerű kérdés, Dan. Mert amíg Németországban a Bauhaus alakult, addig Oroszországban a forradalom után felrobbant... az orosz avantgárd. És ennek fő áramlata a konstruktivizmus volt.

Dan: Konstruktivizmus. Ez... technikusan hangzik. Mintha valamit építenének.

Chloe: Pontosan! Erről szólt nekik. Egy jobb és igazságosabb társadalmat akartak építeni. És a művészet számukra eszköz volt, nem csak egy fali dekoráció.

Dan: Szóval hogyan nézett ki ez a gyakorlatban? Elutasították a luxust?

Chloe: Teljesen. A technikai tökéletességre, az anyag szépségére és főleg a célszerűségre helyezték a hangsúlyt. Az építészetben például semmi felesleges dísz. Mindennek a célját kellett szolgálnia és dinamikusnak lennie. Ezért használtak sok átlót és függőleges vonalat.

Dan: Ennek van értelme. Új társadalom, új szabályok, új művészet.

Chloe: Pontosan. A művészet a propaganda és az oktatás részévé vált. És sehol sem látszik ez jobban, mint a grafikai tervezésben.

Dan: Azokról a híres forradalmi plakátokról beszélsz?

Chloe: Igen! A forradalom után óriási igény volt olyan plakátokra, amelyek egyszerűen és hatásosan terjesztették az új eszméket. Képzeld el: geometrikus formák, aszimmetrikus kompozíció, egyszerű, talpatlan betűtípus és csak néhány szín.

Dan: És sok piros, gondolom.

Chloe: Persze, a piros, mint a forradalom szimbóluma. Remek példa Alekszandr Rodcsenko. Festőként kezdte, de aztán teljesen felhagyott a festészettel, és a fotózásra, fotómontázsra váltott. Lenyűgözték az éles vonalak és az egyenesség.

Dan: És ki volt még egy kulcsfigura?

Chloe: Mindenképp El Liszickij. Ő a művészetet szó szerint politikai fegyverként értelmezte. A leghíresebb műve valószínűleg a „Vörös ékkel verd a fehéreket” című plakát. A cím mindent elmond, ugye?

Dan: És mi van az építészettel? Említetted, hogy főleg célszerű volt. Épült valami nagy dolog?

Chloe: Itt van a paradoxon. A legmerészebb tervek többsége csak papíron maradt. Túl utópisztikusak és drágák voltak. Például Vlagyimir Tatlin tervezte a Harmadik Internacionálé Tornyát.

Dan: És az mi volt?

Chloe: Képzelj el egy acélspirált, 300 méter magasat, teljesen üvegezettet, és ráadásul forognia kellett volna! Belül kongresszusi termek lettek volna... szóval, egyszerűen sci-fi.

Dan: Ez teljesen őrülten hangzik. Szóval egy ilyen szteroidokon pörgő Eiffel-torony.

Chloe: Pontosan! És nem szabad megfeledkeznünk a moszkvai VCHUTEMAS iskoláról sem, ami egyfajta orosz Bauhaus volt. Ott is hihetetlen tervek születtek, mint például El Liszickij vízszintes felhőkarcolói.

Dan: Szóval az orosz avantgárd kulcsfontosságú öröksége inkább az eszmében van, mint a felépült épületekben?

Chloe: Lényegében igen. Hihetetlenül kreatív és merész időszak volt, tele víziókkal. És ezek a víziók évtizedekre előre befolyásolták a designt és az építészetet. De arról, hogy ezek az elképzelések máshol hogyan nyilvánultak meg, majd legközelebb beszélünk.

Dan: Szóval ez a kísérletező megközelítés nem csak Oroszországban volt jellemző. Látok itt német anyagokat is, Chloe.

Chloe: Pontosan, Dan. Ezek a művészeti irányzatok nagyon is befolyásolták egymást. Remek példa erre ez a plakát a „Győzelem a Nap felett” című operához.

Dan: Hú, ez... drámaian hangzik. És milyen karakterek ezek? Azt olvasom itt, hogy „Félénk”, „Hirtelen fickó” és „Új lények”.

Chloe: Igen, ez egy szereplőlista. Egy orosz futurista opera volt, ami azonban erősen rezonált a német környezetben is, főleg a Bauhaus mozgalmon belül.

Dan: Ja, Bauhaus! Azt ismerem, azok az egyszerű formák és a funkcionális design, ugye?

Chloe: Pontosan. És ezeket az elveket a színházra is alkalmazták. Realisztikus díszletek helyett geometrikus formákat, fényeket és mechanikus konstrukciókat használtak.

Dan: Szóval a színész lényegében csak egy újabb alkatrész volt egy nagy színpadi gépben?

Chloe: Valahogy így. A cél az volt, hogy egy totális műalkotást hozzanak létre, ahol minden az összképnek, a vizuális és ritmikus hatásnak van alárendelve. Ember és gép egyben.

Dan: Ez akkoriban elég sokkoló lehetett a nézőknek. Érdekelne, hogyan reagált erre az akkori politika...

Dan: És most áttérünk az utolsó témánkra. Moszkvába nézünk be, de nem a mai Moszkvába. Itt van egy sor régi szovjet plakát.

Chloe: Pontosan. Az első, ami feltűnik, az a felirat: „Moszkva, a Szovjetunió fővárosa”. Mindezek a képek egy teljesen idilli telet mutatnak.

Dan: Úgy néz ki, mint egy tökéletes téli nap a parkban. Emberek korcsolyáznak, síelnek... egy igazi téli mese, mintha képeslapról lenne.

Chloe: És pont erről volt szó. Ezek a plakátok nem csak szórakozást mutattak. Azt kellett megmutatniuk a világnak, és főleg a saját népüknek, hogy milyen nagyszerű és örömteli az élet a Szovjetunió szívében.

Dan: Szóval még egy egyszerű hógolyózás is politikai kijelentés volt?

Chloe: Lényegében igen. Egy gondosan felépített kép volt egy tökéletes államról.

Dan: Az egyik plakáton egy egész lista van a látványosságokról. Jégcsúszdák, zenekarok, síállomások... remekül hangzik.

Chloe: És itt van a csattanó. Figyeld meg, hogy megemlítik a harmadik ötéves tervért folytatott harcot. Még a pihenés is a szocializmus építésének része volt!

Dan: Ez rengeteg szervezett szórakozásnak hangzik.

Chloe: Pontosan. A kulcsfontosságú felismerés tehát az, hogy a propaganda minden szinten működött, még a központi parkban is.

Dan: Nagyszerű összefoglaló. És mára ennyi volt a podcastunkból. Nagyon köszönöm, Chloe, az összes meglátásodat.

Chloe: Szívesen, Dan. És nektek, kedves hallgatók, köszönjük, hogy velünk tartottatok a Studyfi Podcastban. Legközelebb találkozunk!