Podcast na Fejlődéslélektan

Přepis

Klára: A legtöbb ember azt gondolja, hogy a pszichikai fejlődés valami olyasmi, ami gyerekkorban zajlik, talán a pubertásig, aztán kész is van. Egyszerűen felnőttek vagyunk, és ennyi.

Matěj: Pontosan! Pedig ez egy óriási tévhit. Valójában a pszichénk egész életünkben fejlődik. A fogantatástól az utolsó pillanatokig. Ami ötvenévesen történik, az fejlődés szempontjából ugyanolyan lenyűgöző, mint egy kisgyerek első lépései.

Klára: Tényleg? Szóval nincs olyan, hogy 'kész ember' tizennyolc évesen? Ez szuper hír! A StudyFi Podcastot hallgatjátok.

Matěj: Pontosan. Nézzük meg, hogyan is működik ez az egész.

Klára: Rendben, szóval ha fejlődéslélektanról beszélünk, mit is figyelünk pontosan? Mi is formálja valójában a fejlődésünket?

Matěj: Az egész életünk során bekövetkező változásokat figyeljük a gondolkodásban, a viselkedésben és az élményekben. És mi formálja ezt? Ez az a híres kérdés: öröklődés vagy környezet? Nature, or nurture?

Klára: És a válasz…?

Matěj: A válasz: mindkettő! Ez egy folyamatos huzavona és együttműködés a veleszületett adottságok, vagyis az, amit a génjeinkben hordozunk, és a környezeti hatások – család, iskola, barátok, kultúra – között.

Klára: Szóval ez nem egy 'vagy-vagy'. Inkább egyfajta tánc a gének és a nevelés között.

Matěj: Pontosan. Szaknyelven érésről és tanulásról beszélünk. Az érés az a biológiai menetrend, ami belénk van programozva. Egy gyerek egyszerűen nem fog öt hónaposan járni, hiába próbálkoznánk bármennyire is. Az agynak meg kell érnie ehhez.

Klára: És a tanulás az minden, ami ezen kívül történik?

Matěj: Igen, ezek mind azok a tapasztalatok, amiket gyűjtünk. És együtt alkotják az egyedi történetünket. Sőt, bizonyos időszakok úgynevezett érzékeny időszakok – az agy ilyenkor olyan, mint egy szivacs, készen áll arra, hogy magába szívjon bizonyos készségeket, például a beszédet.

Klára: Oké, ez így logikus. De ez iszonyúan összetett. Hogyan lehet ebben eligazodni? Felosztható ez a fejlődés valamilyen területekre?

Matěj: Persze. Hogy leegyszerűsítsük, három fő területet figyelünk. Bioszociális, kognitív és pszichoszociális fejlődés. Bonyolultan hangzik, de nem az.

Klára: Na, lássuk, győzz meg!

Matěj: Na, figyelj! A bioszociális fejlődés minden, ami a testtel kapcsolatos. Növekedés, motorika, agyfejlődés. Amikor egy gyerek megtanul járni, egy teljesen új világ nyílik meg előtte. Ez a bioszociális fejlődés a gyakorlatban.

Klára: Világos, a test és a képességei. Mi a második?

Matěj: Kognitív fejlődés. Ez a fejben zajlik. Gondolkodás, memória, beszéd, tanulás. Amikor egy gyerek megtanul beszélni, elkezdi megérteni a világot szimbólumokban, és tud velünk kommunikálni. Ez egy óriási ugrás.

Klára: És a harmadik? Pszichoszociális?

Matěj: Ez a szívről és a kapcsolatokról szól. Érzelmek, személyiség, hogyan jövünk ki másokkal, hogyan alakítjuk ki az identitásunkat. Amikor egy kamasz először döbben rá, hogy 'ki vagyok én, és hova tartozom', pontosan a pszichoszociális fejlődéssel foglalkozik.

Klára: Szuper, most már sokkal világosabb. És miért olyan kulcsfontosságú mindez az egészségügyi-szociális munka hallgatói számára? Nem elég egyszerűen csak segíteni akarni az embereken?

Matěj: A segíteni akarás az alap, de a fejlődéslélektan ismerete nélkül olyan, mintha térkép és iránytű nélkül hajóznánk a tengeren. Képzeld el, hogy egy tízéves fiúval dolgozol, aki ötévesként viselkedik. Miért?

Klára: Hát… lehet, hogy értelmileg elmaradott? Vagy elhanyagolt?

Matěj: Pontosan! A fejlődéslélektan pedig eszközöket ad a kezedbe, hogy megkülönböztesd, mi az, ami még normális, mi az elmaradás, és mi az, ami már zavar. Segít majd a kommunikációt is hozzáigazítani. Másképp beszélsz egy gyerekkel, és másképp egy demens időssel, még akkor is, ha mindkettőjük biológiai kora mondjuk nyolcvan év.

Klára: Szóval a fejlődési kor nem feltétlenül egyezik meg a biológiai korral.

Matěj: Egyáltalán nem. És ez kulcsfontosságú. Segít megérteni a problémás viselkedés okait. Például, hogy egy kliens agressziója a gyerekkori be nem töltött biztonságigényből fakadhat.

Klára: Ha azt mondjuk, pszichológia, szinte mindenkinek azonnal Sigmund Freud ugrik be. Neki is volt mondanivalója a fejlődésről?

Matěj: Hogyne! Freud előállt a híres – és valaki számára talán kissé bizarr – szakaszaival. Orális, fallikus, genitális… Főleg az ösztönök és a tudattalan fejlődésére koncentrált.

Klára: Ez az Oidipusz-komplexussal kapcsolatos, ugye?

Matěj: Pontosan. Ma már a elméleteit nem veszik annyira szó szerint, de a hatása óriási. Sokkal közelebb áll a mai szemlélethez például Erik Erikson. Ő írta le az ember nyolc életkorát, ahol minden fázisban valamilyen pszichoszociális konfliktust oldunk meg.

Klára: Például?

Matěj: Például serdülőkorban ez az 'identitás a szerepzavarral szemben' konfliktus. Önmagunkat keressük. Fiatal felnőttkorban pedig az 'intimitás az izolációval szemben' – vagy mély kapcsolatokat alakítunk ki, vagy bezárkózunk.

Klára: Ez nagyon gyakorlatiasan hangzik. És van még valamilyen elmélet, amit a hallgatóknak ismerniük kellene?

Matěj: Persze, John Bowlby kötődéselméletét, vagyis az érzelmi kötődés elméletét. Ez abszolút alap. Azt mondja, hogy a fő gondozóval, leggyakrabban az anyával való kapcsolat minősége a korai gyermekkorban formálja az összes jövőbeli kapcsolatunkat.

Klára: Szóval az, ahogy babaként éreztük magunkat anyával, befolyásolja a harmincéves kori párkapcsolatainkat?

Matěj: Pontosan. Az első kötődés 'biztonságos bázisként' funkcionál. Ha erős és biztos, a gyerek nem fél felfedezni a világot, mert tudja, hova térjen vissza a biztonságért. Ezt visszük tovább magunkkal.

Klára: És mi van, ha ez a kötődés nem biztonságos?

Matěj: Akkor problémák merülnek fel. Mary Ainsworth több típusú bizonytalan kötődést különböztetett meg – elkerülőt, ambivalenst vagy például dezorganizáltat, ami gyakori a bántalmazott gyerekeknél. Ezeket a mintákat játsszák le az emberek felnőttkorban. Bizalmatlanok, túlzottan függők, vagy teljesen elkerülik a kapcsolatokat.

Klára: És pontosan ezzel találkoznak nap mint nap a szociális munkások.

Matěj: Pontosan. Ezért olyan fontos megérteni az olyan fogalmakat, mint a szociális depriváció vagy a hospitalizmus. Ezek olyan állapotok, amelyek akkor alakulnak ki, ha a gyereknek hiányoznak az ingerek, a kapcsolat és a szeretet. Ez megmutatkozik a beszédfejlődés késésében, érzelmi zavarokban és a motoros készségek problémáiban is.

Klára: Rengeteg minden van benne. De ha így szétszedjük, tökéletesen érthető. Köszi, Matéj.

Matěj: Szívesen. Ez egy lenyűgöző út, amin mindannyian végigmegyünk.

Klára: Szóval elmagyaráztuk az egészségügyi-szociális munkás alapvető szerepeit. De mi van, ha kifejezetten a gyerekekre fókuszálunk? Hogyan ismerjük fel valójában, mi a 'normális' fejlődés, és mi az, ami már valamilyen eltérés?

Matěj: Ez egy szuper kérdés, Klára. Alapvetően két fő irányt különböztetünk meg. Az első a fiziológiai, vagyis a normális fejlődés. A második pedig a patológiás, ahol valamilyen eltérés tapasztalható a normától.

Klára: Rendben, és a fiziológiai fejlődés... az csak annyi, hogy a gyerek időben elkezd járni és beszélni?

Matěj: Ez része, de sokkal több annál. Négy kulcsfontosságú területet foglal magában: a motorikát, a kognitív fejlődést, mint a gondolkodás és a beszéd, az érzelmi fejlődést és természetesen a szociális fejlődést, vagyis a kapcsolatokat.

Klára: Értem. És a patológiás fejlődés hogyan alakul ki?

Matěj: Rengeteg oka van. A genetikától kezdve, a születés előtti károsodásokon át, egészen a betegségekig, sérülésekig vagy akár a szociális elhanyagolásig. A kulcs az, hogy ez befolyásolja az életminőséget és az önállóságot.

Klára: Nézzünk konkrét eseteket. Mi van például egy mozgássérült klienssel?

Matěj: Mozgássérülés esetén, mint például a gyermekkori agyi bénulás vagy egy baleset utáni állapot, egyértelmű a mozgás korlátozottsága. De nem szabad megfeledkeznünk a pszichéről – a frusztrációról, a szorongásról – és a szociális akadályokról sem.

Klára: Szóval a munkatárs feladata nemcsak a kerekesszék biztosítása, hanem főleg az önbizalom és a beilleszkedés segítése.

Matěj: Pontosan. A szociális izoláció megelőzése abszolút kulcsfontosságú. És hasonló a helyzet az érzékszervi fogyatékosságoknál is, vagyis a látás és hallás esetében. Ott pedig a korai beavatkozás a döntő, hogy minimalizálják a beszéd- és kommunikációfejlődésre gyakorolt hatásokat.

Klára: És mi van az értelmi fogyatékossággal? Ez sok ember számára valószínűleg a legnehezebben megfogható.

Matěj: Így van. Az intellektuális képességek csökkenéséről van szó, ami befolyásolja a gondolkodást, a beszédet és az önállóságot is. Fontos, hogy a biológiai kor gyakran nem egyezik meg a mentális szinttel.

Klára: Szóval mindent hozzá kell igazítani? A kommunikációt, az oktatást...

Matěj: Igen, az egyéni megközelítés az alap. A cél mindig a lehető legnagyobb önellátás támogatása. Nem az a lényeg, mit nem tud megtenni az ember, hanem az, hogyan segítsünk neki a legjobban kihasználni azt, amit tud.

Klára: Létezik valamilyen híres elmélet, ami leírná a gyerekek fejlődési szakaszait?

Matěj: Hogyne! Az egyik legismertebb Jean Piaget. Ő több szakaszra osztotta a kognitív fejlődést, a csecsemők szenzomotoros fázisától egészen az idősebb gyerekek logikai műveleti fázisáig.

Klára: Szóval látjuk, hogy a fejlődés megértése, legyen szó normális vagy eltérő fejlődésről, abszolút alap. És pont a különböző megközelítésekről és terápiákról, amelyek erre épülnek, fogunk beszélni legközelebb.

Klára: Na, és mint utolsó téma, ma van itt valami... hát, ellentmondásos. A pszichoszexuális fejlődés Freud szerint.

Matěj: Pontosan. Az orális szakasszal kezdődik az élet első évében. Minden a szopás, az etetés és a biztonságérzet körül forog.

Klára: És mi van, ha elhanyagolják? Gondolom, ez nem csak azt jelenti, hogy a gyerek felnőttkorában sokat fog enni.

Matěj: Nem teljesen, bár az evészavarok ide tartoznak. Főleg azonban a bizalom és a kötődés sérüléséről van szó. Felnőttkorban ez hatalmas függőséghez és stabil kapcsolatok kialakításának képtelenségéhez vezethet.

Klára: Rendben, és mi a következő fázis? Az, amiről mindenki viccelődik?

Matěj: Anális szakasz! Ez a második és harmadik év, amikor a gyerek megtanul bilizni és önkontrollt szerez. Itt alakul ki a szabályokhoz és a tekintélyhez való viszony.

Klára: Szóval ha a szülők túl erősen nyomják, vagy épp ellenkezőleg, teljesen figyelmen kívül hagyják...?

Matěj: Pontosan. Ebből lehet vagy extrém pedantéria és szorongás, vagy épp ellenkezőleg, abszolút rendetlenség és a szabályok figyelmen kívül hagyása. Mindkettő extrém.

Klára: Lenyűgöző. Szóval az alapgondolat az, hogy a korai élmények formálják a személyiségünket. Matéj, nagyon köszi a szuper összefoglalót.

Matěj: Én is köszönöm, Klára. És nektek, kedves hallgatók, köszönjük a figyelmet, és sikeres napot kívánunk. Viszonthallásra!

Klára: Legyen szép napotok!