Summary of Arendt és Arisztotelész: esztétika és poétika
Arendt és Arisztotelész: Esztétika és Poétika | Komplex elemzés
Bevezetés
Ez az anyag összefoglalja a megismerés, az akarat és az ideák kapcsolatáról szóló kulcsfontosságú gondolatokat a szöveg (Schopenhauer) alapján. A cél annak magyarázata, miért van a hétköznapi megismerés többnyire az akarat „szolgálatában”, hogyan alakulhat át az egyedi megismerés az ideák szemlélődő megismerésévé, és hogyan kapcsolódik ez az álláspont Kant és Platón gondolataihoz.
Definíció: Akarat — a magánvaló dolog, belső, azonnali erő (közvetlenül nem érzékelhető az érzékekkel), amely a természetben mint képzet objektiválódik.
Definíció: Idea — az akarat adekvát objektíválódása egy bizonyos fokon; változatlan minta vagy forma, amely az egyedi jelenségek mögött áll.
Definíció: Az elégséges alap elve — a kauzalitás elve, amely a dolgoknak meghatározottságot ad az időben, a térben, valamint az ok és okozat viszonyában; az individuum megismerésének formája.
Főbb gondolatok dióhéjban
- A megismerés mint olyan (normál állapotban) az akarat funkciója: az érzékek, az idegek és az agy is az akarat megnyilvánulásai, és a megismerés az akaratot szolgálja, mint eszköz a célok eléréséhez.
- A hétköznapi megismerés főként relációkat ismer meg (hol, mikor, miért, milyen hatásokkal) — vagyis azokat az egyedi dolgokat a világban, amelyeknek csak az akarathoz viszonyítva van jelentőségük.
- Az ideák az akarat objektivitásának fokozatai, tartós formák, amelyek nem függenek az időtől, a tértől és az okságtól. Az ideák megismerése megköveteli a szubjektum átlépését az individuális megismerési módból a tiszta szemlélődésbe.
1) Ismeret az akarat szolgálatában (elemzés)
Mit jelent ez
- A szerves érzékszervek egyszerűen az akarat eszközei. Az ismeret úgy jön létre, hogy az akarat önmagát objektiválja a testen, az érzékeken és az intellektuson keresztül.
- Ezért az az ismeret, amely az állatoknál és a legtöbb emberi cselekedetnél dominál, célt szolgál: a lét fenntartását, a szükségletek kielégítését, az okokra és okozatokra való reagálást.
Következmények
- Az ismeret a relációkra korlátozódik: tér, idő, kauzalitás. Az individuum „ezt a dolgot itt és most” ismeri meg, és nem az örök formát.
- A tudományok éppen ezeket a relációkat vizsgálják: formák, okok, időbeli változások — fogalmak segítségével rendszerezik őket.
Definíció: Individuum — a testhez és így az akarathoz kötött megismerő szubjektum; csak az egyedi dolgokat ismeri meg térben és időben.
2) Átmenet az idea megismeréséhez (kontempláció)
Mi történik
- Az átmenet lehetséges, de ritka: a szubjektum többé nem csupán egy individuum, és tiszta megismerő szubjektummá válik.
- Ebben az állapotban a szubjektum nem a relációkat vizsgálja (hol, mikor, miért), hanem a dolog puszta „Mi”-jét — az ideáját. A szubjektum elfelejti akaratát és egyéni érdekeit.
A kontempláció jellemzői
- Teljes elmerülés a tárgyban: táj, fa, kő — a tudat teljesen betöltődik egyetlen képpel.
- Az objektum kilép a viszonyokból és ideává válik: örök formává, az akarat adekvát objektivációjává.
- A szubjektum többé nem individuum, hanem tiszta megismerő tudat időn és akaraton kívül.
Érdekesség: Különböző hagyományok tudósai és misztikusai hasonló pillanatokat írnak le, amikor a szubjektum azonosságot érez az objektummal, és jelenlévő „ideaként” érzékeli, időbeli korlátok nélkül.
3) Kapcsolat Platónnal és Kanttal (összehasonlítás)
| Téma | Platón | Kant | Schopenhauer (szöveg) |
|---|---|---|---|
| Mi a "valódi lét"? | Ideák (örök formák) | Dolog önmagában (transzcendentális) | Akarat = dolog önmagában; idea = az akarat adekvát objektivációja |
| Az idő és tér szerepe | A jelenségek illúziója; az ideák időtlenek | Az idő, tér, okság a megismerés formái; a dolog önmagában nem e formákban létezik | Egyetért, de különbséget tesz: az idea tárgy (reprezentáció), a dolog önmagában az akarat a reprezentáción kívül |
| Hogyan ismerhetjük meg az igazságot? | Az ideák intuíciójával (a lélek emlékezésével) | A dolog önmagában nem ismerhető meg érzékekkel; szükséges az ész krit |
Sign up for the full summaryAlready have an account? Sign in
Akarat, megismerés és eszmék
Klíčové pojmy: A megismerés az akarat szolgálatában áll — az érzékek és az agy az akarat eszközei., Az okság elve (kauzalitás) az egyéni megismerésnek formát ad: idő, hely, ok., Az ideák az akarat adekvát objektivációi — maradandóak, idő és tér nélküliek., Az ideák megismeréséhez való átmenet megköveteli az egyéni akarat elvesztését és a teljes szemlélődést., Platón: az ideák az igazi lét; Kant: a magánvaló dolog a megismerés formáin kívül esik., Schopenhauer összekapcsolja Kantot és Platónt — akarat = magánvaló dolog, idea = az akarat objektivációja., A tudományok viszonyokat vizsgálnak, nem ideákat; ezért a területük relatív., A történelem és az események az ideák felszínes megnyilvánulásai; a valódi "események" az akarat belső változásai., A szemlélődés edzhető: céltalan figyelem, rövid gyakorlatok a természetben., Az akarat önmegismerése a szöveg szerint az egyetlen magánvaló esemény.