Podcast on Akcióművészet és a 20. századi avantgárd

Přepis

Klára: A legtöbb ember azt gondolja, hogy a művészet a galéria falára, bekeretezve való. De mi van, ha azt mondom nektek, hogy a 20. században a legnagyobb műalkotások az utcán, a természetben születtek, vagy maga az emberi test vált műalkotássá?

Matěj: Pontosan. A művészet már nem csak egy dolog volt, amire nézünk. Akcióvá, eseménnyé, élménnyé vált. Ez egy hatalmas változás volt ahhoz képest, ami előtte volt.

Klára: Ez a StudyFi Podcast.

Klára: Rendben, Máté, akkor mit is kell pontosan elképzelnünk ezen az „akcióművészeten”? Ez elég… absztraktul hangzik.

Matěj: Egyáltalán nem. Képzeld el Marcel Duchampot. 1917-ben fogott egy átlagos piszoárt, megfordította, aláírta, és „Forrásnak” nevezte el. És művészetnek nyilvánította.

Klára: Várjunk, piszoár? Komolyan?

Matěj: Teljesen komolyan! Nem az volt a célja, hogy valami szépet alkosson. Sokkolni akart, és gondolkodásra kényszeríteni az embereket: „Mi is valójában a művészet? És ki dönti el ezt?” Ezzel lényegében megnyitotta az ajtót mindennek, ami utána jött.

Klára: Szóval a művészeknek már nem volt elég a galéria és az műterem. Merre indultak tovább?

Matěj: Pontosan, kimentek a szabadba! Ezzel jött létre az úgynevezett land art, vagyis a tájművészet. A legismertebb alkotók Christo és Jeanne-Claude házaspár voltak. Ők az empaketázsokkal, vagyis a dolgok becsomagolásával váltak híressé.

Klára: Csomagolással? Úgy érted, ajándékokat csomagoltak?

Matěj: Majdnem. De sokkal nagyobb léptékben. 1995-ben például teljesen becsomagolták a német Reichstag épületét ezüstszínű anyagba. Vagy létrehozták a The Floating Piers projektet Olaszországban, ahol az emberek szó szerint járhattak a vízen, úszó mólókon.

Klára: Húha, az valami hihetetlen élmény lehetett! Látni azt a saját szememmel…

Matěj: És pontosan erről szólt. Az élményről. Ezek a művek ideiglenesek voltak, csak pár hétig léteztek, aztán eltűntek. Csak fotók és emlékek maradtak.

Klára: És mi van azokkal az utcai akciókkal, amikről az elején beszéltél?

Matěj: Az a happening. Nálunk például Vladimír Boudník volt az előfutára, aki már a háború után csinált utcai akciókat. De világszerte Allan Kaprow tette híressé. A happeningnek nincs forgatókönyve, inkább egy improvizált esemény, amibe a nézők is bekapcsolódnak.

Klára: Szóval már nem csak passzív néző vagy, hanem a mű részévé válsz.

Matěj: Pontosan! A legextrémebb forma pedig a body art, ahol a művész a saját testét használja anyagként. Ez viszont már egy külön fejezet. Fontos megjegyezni az elvet: a művészet mint folyamat, nem mint kész termék.

Klára: Összegezzük tehát a végén. Mi a legfontosabb, amit a mai napból meg kell jegyezni?

Matěj: Hogy a 20. századi művészet szétzúzta azt az elképzelést, hogy egy műalkotásnak képnek vagy szobornak kell lennie. Kulcsfontosságú az akcióművészet, ahol a hangsúly az objektumról a folyamatra és az élményre helyeződött át. Jegyezzétek meg olyan neveket, mint Marcel Duchamp, Christo és Jeanne-Claude, és a csehek közül például Milan Knížákot.

Klára: Szuper. Szóval a művészet nem csak az, ami a falon lóg. Nagyon köszönöm, Máté!

Matěj: Nincs mit. Ne féljetek ezen gondolkodni, erről szól az egész. Sziasztok!

Klára: És ti is legyetek jól, sok sikert a tanuláshoz!