19. századi építészet

TL;DR: A 19. századi építészet dióhéjban

A 19. századi építészet egy dinamikus átmeneti időszak a klasszikus és a modern építészet között. Jellemzője a stílusok óriási sokfélesége és az egységes stílus hiánya, amely az előző korszakokat uralta.

A századot több fázisra oszthatjuk: kezdetét a neoklasszicizmus és az empire uralja, ezt követi a romantika és az abból kibontakozó historizmus. A század vége hozza el a szecessziót és főleg a forradalmi chicagói iskolát az első felhőkarcolókkal, amelyek alapvetően megváltoztatják az építészet és az urbanisztika felfogását.

A 19. századi építészet: Áttekintés és stílusjegyek

A 19. századi építészet az építészeti megnyilvánulások széles skáláját mutatja be, ez egy alapvető átmeneti időszak a klasszikus és a modern építészet között. Erre a századra jellemző a stílusok sokfélesége és az egységes stílus markáns hiánya, ami megkülönbözteti az előző történelmi korszakoktól.

Az Amerikai Egyesült Államok a század végén a „chicagói iskola” révén jelentősen hozzájárul a modern magasépítészet fejlődéséhez. A 19. század egésze több kulcsfontosságú szakaszra osztható:

• 1800 – 1830: a neoklasszicizmus és az empire stílus a meghatározó
• 1830 – 1850: kezd eluralkodni a romantika
• 1850 – 1900: a historizmus a domináns stílus

A 19. század végén megjelenik a szecesszió, és ezzel egyidejűleg a század második felében erőteljesen érvényesülnek az új szerkezetek. Új ipari városok és elővárosok jönnek létre, lebontják a városközpontok körüli falakat, ami sétányok, parkok és körutak létesítéséhez vezet. Ez új impulzusokat ad a modern urbanisztikának, valamint új épülettípusok és települések fejlődésének.

Neoklasszicizmus és empire: A század elejének szigorú fensége

A neoklasszicista épületeket szabályosság, egyenes és tiszta vonalak jellemzik. Gyakran hatalmas oszlopsorokkal és háromszögletű oromzatokkal rendelkeznek. Viszonylag visszafogott díszítésük a szigorú fenség és a monumentalitás érzetét kölcsönzi nekik.

Tipikus neoklasszicista épületek

Ebben a stílusban elsősorban nagy reprezentatív épületek épültek. Ilyenek voltak például a bírósági épületek, paloták és elővárosi villák. Továbbá színház- és múzeumépületek, kórházak, tudományos intézetek és iskolák.

Fejlődtek a parkok és a parképítmények is, mint például a kilátók, lugasok és pavilonok. Polgári és bérházak is épültek.

A 19. századi polgári bérház

A tipikus polgári bérház főbb jellemzői közé tartoztak:

• visszafogott homlokzat, amely az antik esztétikát és az oszloprendeket utánozza
• öntöttvas függőfolyosók az udvarokon
• légies és világos belső terek, melyeket a homlokzati nagyméretű ablakok és a függőfolyosókról nyíló ablakok biztosítanak
• belső udvari világítóudvarok
• nyeregtető, utcára néző eresszel
• tűzfalak
• a földszinten udvari átjáró vagy üzletekkel szegélyezett folyosó

Az egyéb épülettípusok közül a erődépítészet is fejlődött. Viszonylag kevés templom épült ebben az időszakban.

Az empire stílus mint a neoklasszicizmus egyik fázisa

Az empire a neoklasszicizmus egy specifikus fázisa, amely Franciaországban terjedt el 1800 körül, I. Napóleon uralkodása alatt. Az állami tekintélyt fejezi ki, és az antikvitás, valamint az ókori egyiptomi építészet visszafogott egyszerűségéhez fordul. Az empire belső terek színvilága visszafogott volt – a fekete, fehér és arany dominált, kedvelt volt az ébenfa bútor sárgaréz díszítéssel.

A neoklasszicizmus és az empire példái:

• Franciaország: Sainte Genevieve templom (1757 – 1790; Párizs), ma Pantheonként ismert – Szent Genovéva temploma, XV. Lajos idején, építész: Jacques-Germaine Soufflot.
• Csehország: Nostic Színház (1781 - 1783; Prága), építész: Antonín Haffenecker; Kačina kastély (1802 - 1822), építész: Christian Franz Schuricht.

Historizáló romantika és eklekticizmus: Inspirációkeresés a múltban

A 19. század első fele:

Ebben az időszakban nyilvánvaló a törekvés a középkori műemlékek, különösen a gótikus katedrálisok rekonstrukciójára és befejezésére (pl. Speyer, Bamberg, Köln, Prága). A neogótika a domináns stílus. Fokozatosan a román építészetben is keresnek inspirációt, ami a neoromán stílus kialakulásához vezet, továbbá a bizánci és orientális építészetben is.

A 19. század második fele:

Meghatározott historizáló stílusok válnak állandóvá bizonyos épülettípusok számára. Továbbra is érvényesül a neogótika és a neoreneszánsz, 1880-tól pedig a neobarokk is. A fő alkotói elv az eklekticizmus, amikor számos inspirációs forrás kreatív módon egyesül egy egésszé. Az építészethez való racionális megközelítést a purizmus képviseli, melynek fő képviselője a francia építész és teoretikus, Eugène Emmanuel Viollet-le-Duc.

Chicagói iskola: Forradalom és a felhőkarcolók születése

Jelentős technikai és művészeti fejlődést hoz az USA-ból az úgynevezett „chicagói iskola” építészete. Ez egy építészcsoport volt, akik Chicagóban tevékenykedtek az 1871-es nagy tűzvész után. Tervezéskor új szerkezeti és művészeti elemeket kezdtek alkalmazni. Magas irodaházak, az első acél vázszerkezetű felhőkarcolók épültek.

A chicagói iskola építészetének főbb jellemzői:

• acél vázszerkezet
• öntöttvas oszlopok
• sávosan üvegezett homlokzatok
• liftek
• „chicagói” ablakok (keskeny függőleges szellőzőrészek az ablakok oldalán)
• hat- vagy nyolcszög alaprajzú kiugró ablakok

A chicagói iskola keretében az építészeti munka stílusában is változás következik be. Megerősödik a csapatmunka, a művet gyakran a tervezőiroda vagy a tulajdonos mutatja be, míg az építész-alkalmazottak többnyire anonimitásban dolgoznak.

A chicagói iskola kulcsfigurái és épületei:

• William Le Baron Jenney: Az ő Home Life Insurance Building (1883 - 1885; Chicago) épületét gyakran a világ első felhőkarcolójának tartják.
• Louis Henry Sullivan: Építész és a modern funkcionalista építészet úttörője volt, ismert a „forma követi a funkciót” elvéről. Ornamentikával is dolgozott. Művei közé tartozik a Guarranty Building (1894 - 1895; Buffalo), amely a klasszikus lábazat-fő rész-lezáró rész tagolást mutatja, a csúcsrészen technikai emelettel. Továbbá a Schlesinger & Mayer Department Store (1904; Chicago), melynek homlokzati tagolása a vázszerkezet horizontális és vertikális elemeiből indul ki.

A 19. század vége: Szecesszió és a historizmus elutasítása

A 19. század végén Angliában a historizmus elutasítása figyelhető meg, különösen az „Arts and Crafts” (Művészetek és Kézművesség) mozgalom hatására. Ez a mozgalom elutasította a sorozatgyártású ipari tömegtermelést, a kézműves gyártást és a mesterséget népszerűsítette, és a „visszatérésre” törekedett az ipari forradalom előtti időkhöz.

A 19. század vége főleg Európában a szecesszió jegyében telik, amely különböző országokban különböző neveken ismert: Art Nouveau (Franciaország), Modern Style (Anglia), Modernismo (Spanyolország) vagy Jugendstil (Németország).

Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK) a 19. századi építészetről

Mi jellemző a 19. századi építészetre?

A 19. századi építészetet a különböző megnyilvánulások széles spektruma, a stílusok markáns sokfélesége és az egységes stílus hiánya jellemzi. Ez egy átmeneti időszak a klasszikus és a modern építészet között.

Hogyan oszlik meg a 19. század az építészetben?

A század több szakaszra oszlik: 1800 – 1830 (neoklasszicizmus és empire), 1830 – 1850 (romantika) és 1850 – 1900 (historizmus). A század végén pedig megjelenik a szecesszió és a chicagói iskola.

Ki volt Louis Sullivan és mi a Chicagói iskola?

Louis Sullivan építész és a modern funkcionalista építészet úttörője volt, ismert a „forma követi a funkciót” elvéről. A chicagói iskola egy építészcsoport volt, akik Chicagóban tevékenykedtek az 1871-es tűzvész után, és alapvetően hozzájárultak az acél vázszerkezetű magasépületek modern építészetének fejlődéséhez.

Melyek a neoklasszicista épületek főbb jellemzői?

A neoklasszicista épületek szabályosak, egyenes és tiszta vonalakkal rendelkeznek, gyakran hatalmas oszlopsorokkal és háromszögletű oromzatokkal. Viszonylag visszafogott díszítés jellemzi őket, ami szigorú fenséget és monumentalitást kölcsönöz nekik.

Mi az empire stílus és hol jelent meg?

Az empire a neoklasszicizmus egy fázisa, amely Franciaországban keletkezett 1800 körül, I. Napóleon idején. Az állami tekintélyt fejezte ki, és az antik, valamint az ókori egyiptomi építészethez fordult. Csehországi példája a Kačina kastély.