A középkor és a kora újkor Európa történelmének alapvető időszakai, melyek során a kontinens jelentős politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulásokon ment keresztül. Ez az időszak az ókori Róma bukásától a modern kor hajnaláig ível, formálva a ma ismert Európa alapjait. Cikkünk átfogó európai történelem: középkor és kora újkor áttekintést nyújt, különös tekintettel a kulcsfontosságú eseményekre és személyiségekre, melyek elengedhetetlenek a európai történelem: középkor és kora újkor maturita felkészüléséhez is.

Európa történelme: középkor és kora újkor – Kezdetek és a Német Királyságok

Az 5. században a Római Birodalom tartományait, így Britanniát is elérte a népvándorlás. A romanizált kelta lakosság angol, szász és jút betelepülőkkel harcolt, és bár kezdetben sikeresen ellenálltak, végül germán kisállamok jöttek létre. Ezeken a területeken is lezajlott a római birodalom más részein megfigyelhető folyamat: a hódítók felvették a kereszténységet, és a helyi püspökök áldásával királyságokat alapítottak, amelyek közül Wessex játszott a későbbiekben fontos szerepet.

A kis királyságok sokáig egymással voltak elfoglalva. A 8. század végén azonban megjelentek a viking fosztogatók a sziget partjainál. Wessex királya, Nagy Alfréd sikeresen vette fel velük a harcot, amihez szükség volt a kis angolszász királyságok egyesítésére. Ez a 9. század végén meg is történt, ekkor született meg az egységes Anglia. A viking (dán) hódítás továbbra is aktuális veszélyt jelentett, ám 1066-ban egy nem várt hódítás hatalomváltást is hozott: a normann Hódító Vilmos partra szállt, és a hastingsi csatában legyőzte az utolsó angolszász királyt, Haraldot, ezzel Angliában elkezdődött a normann korszak.

A Vikingek és terjeszkedésük

A brit szigeteket is veszélyeztető vikingek a Skandináv-félsziget partjainál hozták létre településeiket. Az éghajlat és a kevés termőföld főleg állattenyésztésre és fémfeldolgozásra ösztönözte őket, kiváló vasfegyvereket gyártottak. Ezeket használták is: először Anglia partjainál jelentek meg, majd a mai Írország és Skócia vidékén megtelepedtek.

Hódítottak, kereskedtek és pusztítottak. Híres hajósok lévén új utakat is felfedeztek.
Eljutottak Izland és Grönland partjaihoz, majd Leif Eriksson révén Amerikába is.

Letelepedésük helyei szerint különböző néven nevezték őket: Észak-Franciaországban normannoknak, Kelet-Európában varégoknak. Az ezredfordulón ezek a népek is felvették a kereszténységet, és a fosztogató hadjáratok is elcsitultak. Létrejött a norvég királyság, Szent Olaf a 11. század elején egyesítette a törzseket. A svédek legkésőbb, a 12. század elején vették fel a kereszténységet. A legsikeresebb a dán királyság volt, amelyet Kékfogú Harald hozott létre. Nagy Knut Anglia egy részét is elfoglalta a 11. század elején.

Középkori Városok és a Céhek Rendszere

A középkori városok szerepe fokozatosan a kereskedelmi és ipari termékek előállítására tolódott. A lakosság nem foglalkozott mezőgazdasággal, hiszen annak termékeihez a piacon hozzájuthatott. A kézművesség viszont olyan termékeket biztosított a falvak lakóinak, amiket ők nem tudtak előállítani. Ez a város és a vidék közötti munkamegosztás kulcsfontosságú volt.

A Céhek Működése és Szerepe

A városi kézművesség a céheken alapult. Azok, akik az adott mesterséget űzték, törekedtek saját céhük létrehozására. A céhek a város vezetőjétől megkapták az üzemelési engedélyeket, működési szabályzatokat. Minden mesterségnek csak egy céhe volt, ezzel kizárták a konkurenciát. Az a kézműves, aki nem volt céhtag, nem is működhetett a városban.

Karrierlehetőség: A tanulóként belépő gyerek mesterré válhatott, ehhez külföldi tapasztalat és egy „remekmű” elkészítése is hozzátartozott. Mesterként anyagi tőkét kellett felhalmoznia, és a céhtagok között nem volt munkamegosztás, egy-egy munkadarabot egy személy készített el, garantálva a minőséget.
Szociális háló és városvédelem: A céhek tagjai segítették egymást. Mivel a középkori városok nem rendelkeztek rendőrséggel és hadsereggel, a céhek tagjai adták a városi őrjáratokhoz a szükséges embereket. Ostrom idején az erődítések bizonyos részeit is ők védték.
Kereskedelem: A céhek termékei gyakran eljutottak az országhatárokon túlra is. Az európai kereskedelmi utak mentén olyan városok is vizsgáltak, amelyek különleges, ún. árumegállító joggal rendelkeztek, mint pl. Kassa. A legfontosabb városok éves vásárokat tartottak, amelyek gyakran a város védőszentjének ünnepéhez kapcsolódtak.

Az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond Kora Magyarországon

III. András halálával három jelölt is igényt tartott a magyar trónra: Károly Róbert Nápolyból, a cseh Vencel és a bajor Ottó. Az 1301 és 1308 közötti időszak az ő versengésükről szólt. Vencel eleinte sikeresnek tűnt, de a trónt végül a pápa által támogatott Károly Róbert szerezte meg. Háromszor is meg kellett koronázni a Szent Koronával, mire koronázása szabályos lett 1310-ben.

Károly Róbert uralkodása

A fiatal király kezdetben nem volt könnyű helyzetben; a kiskirályok nem láttak benne veszélyes ellenfelet. Csák Máté egyszer meg is futamította a királyi sereget. 1312-ben azonban az Aba Amadé és Kassa városa közötti viszályban Károly felismerte, hogy a városokra támaszkodhat az Abák elleni harcban. Nagy nehézségek árán, de sikerült győznie a rozgonyi csatában. A következő tíz évben sorra legyőzte a bárókat, és várta, hogy Csák Máté is meghaljon. Ez be is következett, és a király az ő birtokait is elfoglalta. 1323-ra ő lett az egyedüli hatalom az országban. Ezután látott hozzá Magyarország gazdaságának helyreállításához.

Gazdasági reformok: Az Árpád-ház idején is folyt nemesfémszámtás az országban (regálé). A hanyatló bányászat fellendítésére német szakembereket hívott be, kiváltságokat biztosítva nekik. Bevezette az urburát, mely szerint a nemesek is részesedést kaptak a nemesfémbányászatból. Megszületett az aranyforint, mely Európa egyik legértékesebb pénzévé vált. Bevezette a harmincadvámot és az első állami adót, a kapuadót.
Külpolitika: Károly Róbert külpolitikájában is sikeres volt. A cseh és a lengyel uralkodót meghívva 1335-ben Visegrádon egyeztette a három ország együttműködési lehetőségeit a Habsburgok törekvéseivel szemben. 1339-ben a lengyel és magyar királyok örökösödési egyezményt is kötöttek.
Zách Felicián merénylete: Uralkodását kevés negatív esemény jellemezte, de 1330-ban a Zách Felicián által elkövetett merénylet ezek közé tartozik. A királyi családra támadó férfit nemcsak megölték, családját is kegyetlenül megbüntették.

Nagy Lajos – Lovagkirály és Törvényhozó

Károly Róbert halálakor, 1342-ben egy erős és gazdag országot hagyott fiára, Lajosra, aki Nagy Lajosként vált ismertté, főleg külföldön vívott háborúi miatt. Megtestesítette a kor lovagi eszményét. Szinte minden évében hadat viselt. Uralkodása első évtizedében főleg a nápolyi rokonság ellen harcolt, a nápolyi trón megszerzéséért. A szomszédos Velencei Köztársaságtól Dalmácia visszaszerzéséért, a déli balkáni kisállamokban pedig azért, hogy egy vazallusokból kialakított védvonalat hozzon létre a délen terjeszkedő oszmán-török állammal szemben. Ő volt az első magyar király, aki harcolt a törökök ellen. Amikor 1370-ben megörökölte a lengyel trónt is, lengyel királyként harcolt a pogány litvánok ellen.

Törvényhozás: Külföldi harcaihoz szüksége volt a magyar nemesek támogatására, akik az Aranybulla betartását kérték. Lajos módosította az ősiség törvényét, mely 1848-ig érvényben maradt. Kötelezővé tette a kilenced beszedését is, hogy a jobbágyok ne vándoroljanak el a kis- és köznemesek birtokairól. Ekkor alakult ki a nemesség mint jogilag egységes rend, az „egy és ugyanazon szabadság” elve.
Kulturális hatások: Lajos külföldi tartózkodásai idején Itália nagy hatással volt rá. Hazatérve olasz reneszánsz stílusú várak épültek (Diósgyőr, Zólyom), és ő volt az első, aki Magyarországon egyetemet alapított 1367-ben. Uralkodása alatt készült el Kálti Márk Képes krónikája és a Kolozsvári testvérek Szent György szobra is.

Luxemburgi Zsigmond – A birodalmi politika Magyarországon

Nagy Lajos halálakor, 1382-ben nem volt fiú örökös, ami bonyolította a trónutódlást. Lányát, Máriát akarták trónra, mások II. Károlyt. Mária végül fiatal férje, Luxemburgi Zsigmond oldalán lett királynő 1387-től. Zsigmond széleskörű nevelést és műveltséget kapott, de a törökök elleni nikápolyi csatában csúfos vereséget szenvedett. Ezért a déli végeken védekezésre rendezkedett be, kiépítve a végvárrendszert.

Diplomáciai és rendszerszervező tevékenység: Zsigmond jó diplomata volt. A királyhoz hű főnemesekkel létrehozta a Sárkányrendet, akikre rábízhatta az ország irányítását, amíg külföldön volt. A magyar trón mellett megszerezte a német-római császári címet, majd bátyja után a cseh trónt is. Fontos szerepet játszott a katolikus egyházon belüli szakadás (két, majd három pápa) megoldásában. Az 1414-es konstanzi zsinaton elérte, hogy V. Márton legyen a pápa, Husz Jánost pedig 1415-ben máglyán elégették. Zsigmond a pápától küldetési jogokat kapott, melyekkel befolyásolhatta a magyar egyház életét is.
Városfejlesztés és rendi gyűlés: Zsigmond felismerte a városokban rejlő támogató erőt. Néhány jelentősebb település kiváltságokat kapott, és meghívást a rendi gyűlésre. Az első ilyen igazi gyűlés 1415-ben ült össze. Uralkodását végigkísérte a pénzszűke; elzálogosította a szepesi városokat, de építkezéseket is folytatott, és Óbudán egyetemet alapított. 1437-ben Erdélyben parasztfelkelés tört ki (Bábolnai felkelés), amikor hazafelé tartott Csehországból, de még ott meg is betegedett. Utód nélkül halt meg.

A Nagy Földrajzi Felfedezések és Következményei

Amikor Konstantinápolyt a törökök 1453-ban elfoglalták, Európának szembe kellett néznie azzal, hogy a keletről érkező luxuscikkek, mint például a fűszerek és a selyem, egyre magasabb áron szerezhetők be. Az eddigi közvetítő városok, mint Genova és Velence, versenyeztek a törökökkel. Ez vezetett új kereskedelmi útvonalak kereséséhez. Ez a európai történelem: középkor és kora újkor rozbor fontos gazdasági váltópontja.

A Portugál és Spanyol Terjeszkedés

Európa nyugati felén még zajlott a reconquista, lassan kiszorítva az Ibériai-félszigetről az iszlám vallást. Az itt élő mór lakosság komoly tudással rendelkezett a hajózással kapcsolatban, amit a portugál és spanyol hajósok lassan átvettek. Tengerész Henrik portugál herceg tengerészeti akadémiát alapított, célja Afrika partjainak felfedezése volt. A 15. században portugál hajósok fokozatosan felfedezték Madeirát és az Azori-szigeteket, majd elérték a Kongó folyó torkolatát.

Technológiai fejlődés: A 15. század sikerkorszak volt: a Föld gömb alakú, megszületett a heliocentrikus világkép, a navigációs eszközök egyre megbízhatóbbak lettek. Gutenberg a könyvnyomtatás tökéletesítésével az ismeretek gyorsabban és nagyobb mennyiségben terjedtek el.
Diaz és Kolumbusz: Az első komoly sikert Bartolomeu Diaz érte el, aki 1487-ben felfedezte Afrika déli csücskét, a Jóreménység fokát. Ettől kezdve csak idő kérdése volt, mikor kerülik meg a portugálok Afrikát. Kolumbusz Kristóf ezzel szemben nyugat felé akart hajózni, hogy eljusson Indiába. 1492-ben, a reconquista lezárásával, Kasztília uralkodója engedélyt adott Kolumbusznak, aki 3 hónap hajózás után elérte az Újvilág partjait. Haláláig abban a tudatban élt, hogy Indiába jutott el, amelynek lakóit indiánoknak nevezte el.
A világ felosztása: A portugálok kitartottak saját terveik mellett. 1494-ben Spanyolország és Portugália a pápai áldással felosztotta a világot – ez volt a világ első felosztása a történelem során.
Vasco de Gama: 1498-ban Vasco de Gama arab segítséggel eljutott Indiába, ezzel Afrika partjait feltérképezték. A felfedezők komoly előnyöket akartak elérni: kikerülve a selyemutat, a portugál hajósok egyenesen a Fűszer-szigeteken olcsón és nagy mennyiségben jutottak a luxuscikkekhez, amelyeket Lisszabonba hoztak. Velence és Genova helyett Portugália és Spanyolország lett a kiépülő világkereskedelem haszonélvezője.

További felfedezések és a Konkvisztádorok

Az első felfedezéseket továbbiak követték. Dél-Amerika partvidékét Amerigo Vespucci és Pedro Álvares Cabral tárta fel, majd sor került az első Föld körüli hajóútra is: Fernando Magellán 1519-ben 5 hajóval indult útnak, de 3 évvel később csak egy érkezett meg Európába. Eközben Dél- és Közép-Amerikában saját szakállukra hódító katonák jelentek meg, akiket konkvisztádoroknak neveztek.

Hódítások: Közép-Amerikában 1519 és 1521 között Cortez leigázta az azték birodalmat, Pizarro pedig 1531 és 1534 között az inka birodalmat Dél-Amerikában. A spanyol szerencsevadászok felfedezték Chilét, Bolíviát, Kolumbiát és az Amazonas vidékét. A gyors meggazdagodás reménye sok kalandort megmozgatott; a helyiek kifosztása, legyilkolása mindennapossá vált. Az indián lakosság pusztulását csak fokozta az európaiak által behozott betegségek, amelyekre az őslakosok szervezete nem volt felkészülve.
Hittérítés és rabszolgaság: A kalandorokkal együtt érkeztek az Újvilágba az egyház képviselői is. A katolikus hittérítés folytatódott, egyházmegyék épültek. Amerikán kívül Indiában, Kínában és Japánban is megjelentek hittérítők (pl. Pekingben érsekség alakult). Az ellenreformáció legújabb szerzetesrendje, a Jézus Társasága (jezsuiták) komoly sikereket ért el. A 16. századi európai jelenlét nem tett jót az őslakossággal. A hódítók rájöttek, hogy az elvárt kemény fizikai munkára nem alkalmasak az őslakosok, ezért Afrikából kezdtek fekete rabszolgákat behozni: óriási üzletté vált a rabszolgakereskedelem. A kialakuló nagybirtokokon tömegesen alkalmaztak ingyen munkaerőt.
Világkereskedelem és gazdasági következmények: Amerika felfedezésének elsősorban a nagy nemesfém-lelőhelyek miatt volt jelentősége. Az Újvilág ezüstje és aranya beáramlott Európába, ami árforradalmat okozott. Új növények és állatok is érkeztek: burgonya, kukorica, paprika, dohány Európába, míg ló, marha, juh Amerikába. A 16. században kialakult világpiac Európának jelentett előnyt, az Atlanti- és Indiai-óceánon zajló kereskedelembe bekapcsolva Ázsia, Amerika és Afrika bizonyos részeit. Európa gazdaságilag is megosztottá vált: a nyugati részeken a manufaktúra fejlődött, míg a keleti területeken folytatódott a főleg mezőgazdasági termelés, gabonával és állatokkal ellátva Nyugat-Európát.

Reformáció és Ellenreformáció

A 16. század elején a német városokban a vállalkozó polgárság hatalmas vagyonra tett szert. Az egyházi írámtól elvont életet éltek, és hagyományosan Róma-ellenesek voltak. Olyan egyházszervezetre igényt tartottak, amelyben ők is ellenőrző szerepet jutottak. A német-római császárság keleti felén a feudális viszonyok nem változtak meg, a gazdaságban a céhek megőrizték vezető szerepüket. A középkor eseményei, a lovagok, már nem játszottak fontos szerepet a politikában.

Luther Márton és a Reformáció Kezdetei

Igazán kiváltságos helyzetben a német főpapok voltak. Az érsekek, püspökök és a szerzetesrendek apátjai hatalmas vagyonnal, kiváltságokkal és fényűző életmóddal rendelkeztek. Az egyházi adók nagy része Rózsába vándorolt, ahol a pápák királyokhoz hasonlóan használták fel azt. X. Leó pápa mondása: „Elvezessük a pápaságot, amit kezünk adott sokáig?” A papság részéről elhanyagolták a lelkipásztori gondozást, és a nagyobb anyagi haszon érdekében búcsúcédulákkal is áruba bocsátottak. Ez a nyerészkedés a pápaság és a Fugger-bankház együttműködésével valósult meg.

A reformáció Luther Márton Wittenbergben tanító professzor fellépésével indult. Luthert az egyház oldali visszáságai ösztönözték. 1517. október 31-én tette közzé 95 pontját, melyet a könyvnyomtatásnak köszönhetően gyorsan elterjesztettek. Luther tanításai a Sola Fide (csak hit által), Sola Gratia (csak kegyelem által) és Sola Scriptura (csak az írás által) elveken alapultak. Szerinte nincs szükség közvetítőre (papra, pápára) Isten és az ember között.

Társadalmi hatás és politikai következmények: Luther irataiban minden társadalmi réteg megtalálta a magáét, mozgalma hamarosan tömegmozgalommá nőtte ki magát. A pápa kiközösítette. V. Károly császár 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlésen birodalmi átokkal sújtotta Luthert. Bölcs Frigyes szász fejedelem azonban menedéket nyújtott neki Wartburg várában, ahol lefordította németre a Bibliát. A német parasztfelkelések (1524-1525) és a lovagok felkelései is jelzik a társadalmi feszültségeket. A speyeri birodalmi gyűlésen (1529) a Luther követői protestáltak a császári tilalom ellen, innen ered a protestáns elnevezés. 1530-ban az ágostai hitvallásban foglalták össze tanításukat. A protestáns fejedelmek létrehozták katonai szövetségüket (Schmalkaldeni Szövetség). V. Károly kénytelen volt békét kötni velük az augsburgi vallásbékében (1555), melynek elve lett: „Cuius regio, eius religio” (akié a föld, azé a vallás).

A Svájci Reformáció és Az Ellenreformáció

A polgárság körében a svájci reformáció volt a legnépszerűbb. Zwingli, majd Kálvin János irányítása alatt formálódott önálló irányzattá. Kálvin Genfben szinte korlátlan uralmat vezetett be, alapgondolata az eleve elrendelés (predesztináció) tana volt. Az üdvösség tehát Isten döntésétől függ. A protestáns irányzatok közül az anglikán egyház is említést érdemel, melyet VIII. Henrik alapított 1534-ben.

A reformáció jelentős veszélyt jelentett a katolikus egyház számára. Válaszul a pápaság ellenreformációt indított. III. Pál pápa vizsgálóbizottságot állított fel, és 1540-ben jóváhagyta Loyolai Szent Ignác által alapított Jézus Társaságát (jezsuiták), egy szigorú, katonai szervezettségű rendet. 1542-ben felújították az inkvizíciót. A tridenti zsinat (1545-1563) foglalkozott az egyház megújulásával:

Előírták a püspököknek, hogy tartózkodjanak megyéjükben, felügyeljék a hitoktatást és a papok erkölcsét.
Kötelezővé tették a papnevelő intézetek felállítását minden egyházmegyében.
Összeállították a tiltott könyvek jegyzékét (Index Librorum Prohibitorum).
Kiadatásra került a hitet összefoglaló katekizmus. Az egyház hatalmát akarta hangsúlyozni az új művészeti stílus, a barokk is.

Abszolutizmus Angliában és Franciaországban

Az Angol Abszolutizmus és Alkotmányos Monarchia Kialakulása

A rózsák háborúja (1455-1485), melyben a Lancaster- és York-ház is nagy számban vesztette el nemesi származású híveit, lehetővé tette a Tudor-ház felemelkedését. VII. Henrik 1485-ben szerezte meg a trónt. Azokat a birtokokat, amelyeknek tulajdonosai kihaltak a háborúban, nem adományozta el, hanem a királyi birtokokhoz csatolta, ezzel közelebb került az abszolút királyi hatalom kiépítéséhez. Fő intézménye a Csillagkamara volt, mely a főrendek felett is ítélkezhetett. Helyreállította a gazdaságot és dinasztikus kapcsolatokat épített.

VIII. Henrik (1509-1547) pénzre volt szüksége a háborúkhoz. Mivel a pápa nem volt hajlandó kimondani válását Aragóniai Katalintól, Henrik kétségbe vonta a pápa hatalmát Anglia felett. Ez indította el az önálló anglikán egyház kiépítését. 1534-ben a parlament elfogadta az önálló egyház létrehozását, melynek feje a király lett. Engedélyezte a Biblia angol nyelvű kiadását, feloszlatta a szerzetesrendeket és kisajátította birtokaikat. Az anglikán egyház reformja ezután egy időre megállt. I. Mária (1553-1558) megpróbálta visszaállítani a katolicizmust, de hirtelen halála újabb változást hozott.

I. Erzsébet (1558-1603) nehéz helyzetben került trónra. Hatalma az újnemességen, a gazdagodó kereskedő- és iparos rétegen, valamint a jómódú parasztokon nyugodott. Ők alkották az angol társadalom középrétegét, akiknek a politikája támogatta gazdagodását és politikai szerepet kínált nekik. Az angol kereskedelem túllépett Európa határain, kapcsolatot tartott fenn Oroszországgal és Ázsiával, és angol rabszolgakereskedők telepedtek meg az afrikai partokon. Támogatta a spanyol ezüstflotta elleni kalózkodást. Erzsébetnek hosszú ideig a skót királynő, Stuart Mária okozott gondot, akit 1587-ben kivégeztek. Válaszul II. Fülöp 1588-ban egy hatalmas flottát, a Nagy Armadát küldte, de a viharok és az angol tengerészek legyőzték.

Polgárháború és Diktatúra

Stuart Jakab (1603-1625) anyját kivégezték, ő pedig elődje abszolútista irányítását akarta folytatni. I. Károly (1625-1649) hasonlóan abszolútista módon kormányzott 11 éven keresztül. Mivel pénzre és katonára volt szüksége, össze kellett hívnia a parlamentet. A képviselők megtagadták az új adók megszavazását, ezért a király feloszlatta a parlamentet (az ún. rövid parlament 1640-ben). Később az hosszú parlament (1640-1653) sem adta be a derekát, ezért a király megpróbálta letartóztatni ellenzékének vezetőit, de a parlament és London lakossága fellázadt. Károly belátta, itt csak nyílt polgárháborúval dőlhet el a hatalmi harc. 1642-ben kitört a háború.

Királypártiak és parlamentpártiak: A király táborába a főnemesség szállt (gavalórok). A parlament támogatói a szabad parasztok, a polgárság és a gazdasági életbe bekapcsolódott nemesek voltak (kerekfejűek). Oliver Cromwell, egy kisnemes képviselő vezetésével átalakították hadseregüket (New Model Army, vasbordájúak). 1644-ben serege döntő győzelmet aratott. A király is fogságba került. 1649-ben Stuart Károlyt halálra ítélték és kivégezték: Anglia köztársaság lett.
Cromwell diktatúrája: Cromwell vezetése alatt Anglia igazi nagyhatalommá vált. Leverte a skótokat és íreket, tengeren legyőzte Hollandiát. Bár radikális parlamenti csoportokat is leverte, valójában diktatúrát vezetett be Lordprotektori címen egészen haláláig (1658). Halála után senki sem akarta a köztársaság további fennmaradását.
Stuart-restauráció és a dicsőséges forradalom: 1660-ban II. Károly visszaszerezte a Stuartok hatalmát Angliában, Skóciában és Írországban (Stuart-restauráció). Ő még tudott egyensúlyozni a parlament és az abszolutizmus között, de utódja, II. Jakab nem volt ilyen diplomatikus. Félő volt, hogy újabb polgárháború tör ki, ezért 1688-ban elűzték őt. Ez volt a dicsőséges forradalom. A meghívott Orániai Vilmos azzal a feltétellel lehetett király, ha aláírta a Jogok Nyilatkozatát (1689), ami korlátozta a királyi jogokat. Ezzel Angliában a parlament került ki győztesen, és létrejött az alkotmányos monarchia. Anglia és Skócia 1707-ben egyesült, létrehozva Nagy-Britanniát.

A Francia Abszolutizmus Évszázadai

A százéves háborúból Franciaország győztesen, VII. Károly birtokokkal megerősödve került ki. A királyi hatalomnak egyre ritkábban volt szüksége a rendekre. A francia udvar figyelme a Habsburgokra irányult, akik a spanyol trón mellett megszerezték a német-római császári címet is. A Habsburgokkal vívott háborúk több generáción át folytak. I. Ferenc francia király idején zajlott a legnagyobb intenzitással a küzdelem V. Károly ellen. Ferencet többször is legyőzte (legismertebb a páviai csata 1525-ben), sőt fogságba is vetette (1526). Ugyanebben az évben Ferenc a pápával szövetséget, a cognac-i ligát hozott létre. Károly zsoldosai a következő évben feldúlták Rómát (Sacco di Roma, 1527). A háborút az utódok „örökölték”, végül 1559-ben II. Henrik és II. Fülöp békét kötött.

A taláros nemesség: A 16. századi francia királyok mellett egyre gyakrabban találkozunk olyan tisztségviselőkkel, akik jogi és pénzügyi szolgálatot végeztek. Hivatásokat vásárlás útján szereztek meg, de kellő szakismerettel is rendelkezniük kellett. Ezt a réteget nevezzük taláros nemességnek.
Vallásháborúk és a Szent Bertalan éjszaka: A hatalom központosításához az uralkodók célul tűzték ki, hogy egyedül a katolikus vallás legyen jelen. A francia protestánsok, a hugenották (főleg Ny- és D-Franciaországban) ezt nem nézték jó szemmel. Bár a lakosság csak 8%-át tették ki, legtöbbjük befolyásos személy volt. A vallási türelmetlenség és a hatalmi harcok miatt 1560 és 1598 között véres küzdelem zajlott a király, a szélsőséges katolikusok és a hugenották között. 1572. augusztus 23-án egy esküvővel akarták megerősíteni a békét (Bourbon Henrik hugenotta navarrai király és Valois Margit), de a vigadalomból vérfürdő lett: a Szent Bertalan éjszakáján több ezer hugenottát mészároltak le.

Bourbon Henrik és Richelieu, a Napkirály korszaka

A Valois-ház utolsó férfi tagja, III. Henrik király merénylet áldozata lett 1589-ben. Így a vele rokoni kapcsolatban álló hugenotta Bourbon Henrik lett a trón várományosa. Ám ehhez át kellett térnie a katolikus hitre, amit meg is tett. Hajdani hittestvéreit nem hagyta cserben, védelmükben 1598-ban kiadta a nantes-i ediktumot. IV. Henrik király gyilkosság áldozata lett. Utódja, XIII. Lajos (1610–1643) a irányítást Richelieu bíborosra bízta. Richelieu célja az egységes állam, egységes vallás, egységes gazdaság és hadsereg kialakítása volt. Megosztotta La Rochelle-t, a hugenották fellegvárát. Halálakor helyét az olasz diplomata, Mazarin vette át, aki sikeresen folytatta Richelieu munkáját, legyőzve az államhatalmat ellenző nemeseket (Fronde-mozgalom), sikerrel fejezte be a harmincéves háborút, és Franciaország határait a Rajnáig terjesztette ki.

XIV. Lajos – a Napkirály: Mazarin halálakor (1661) engedelmes nemzetet és megbízható hivatalnoki kart hagyott XIV. Lajosra. A király céljaihoz használta fel a nemességet az új királyi palotában, Versailles-ban. A kastély építése és a költséges életmód mellett a hódító háborúk veszélyeztették a kincstár pénzügyi stabilitását.
Colbert gazdasági reformjai: A király egy polgári származású szakemberre, Jean-Baptiste Colbert-re bízta a gazdaság rendbetételét. Célja a merkantilizmus, az ipari termelés és a kereskedelem fejlesztése volt. Állami manufaktúrákat hozott létre, támogatta a gyarmatosítást és a flottaépítést. Racionálisabb adózást (kisebb fejadó, nagyobb fogyasztási adó) vezetett be. Az államháztartás egyensúlyba került, de Colbert halála után a király újabb költséges hadjáratokba kezdett. 1685-ben visszavonta a nantes-i ediktumot, ami miatt sok hugenotta vándorolt ki, magukkal víve tudásukat. A spanyol örökösödési háború (1701-1714) lezárult az utrechti békével (1713), melyben Spanyolország trónjára V. Fülöp került, a Habsburgok pedig spanyol birtokokat kaptak cserébe. Nagy-Britannia megszerezte Gibraltárt.

Kora Újkori Oszmán Terjeszkedés és a Habsburgok

Az iszlám európai jelenlétét a Cordobai Kalifátus biztosította a virágzó középkor elején. Az Ibériai-félsziget északi részén lévő kis államok a 11. század elejétől elkezdték visszahódítani a területeket, ez a folyamat, a reconquista, egészen 1492-ig tartott. Az iszlám Európa túlsó, délkeleti felén is megjelent.

Az Oszmán Birodalom Felemelkedése

Alig zárultak le a keresztes hadjáratok, 1300-ban egy kis terület ura, I. Oszmán létrehozta saját államát. A szomszédos Bizánc figyelmét a Balkánon önállósult bolgárokkal és kisebb királyságok szövetségeivel való háborúskodás kötötte le. Az oszmán-török államocska lassan saját érdekei alapján is harcolt a Balkánon, és 1354-ben elfoglalta első európai birtokát, Gallipolit. 1362-ben már Drinápolyt is elfoglalta.

Katonai sikerek: A balkáni népek összefogtak a törökök ellen, de az 1389-es rigómezei csatát elvesztették. Luxemburgi Zsigmond magyar király sem járt sikerrel Nikápolynál, az általa összeszedett európai haderő 1396-ban szintén vereséget szenvedett. Európának rá kellett döbbennie, hogy a kor legnagyobb és legmodernebb hadereje egy nem keresztény birodalom szolgálatában áll.
Hadrendszer: A haderő magját a külföldről rabként behurcolt gyerekekből nevelt janicsárok alkották, akik a tűzfegyverek használatával a szultán elitalakulatává váltak. A lovasságot a szpáhik alkották, akik a szultántól birtokot kaptak bérbe. Gyorsan megjelentek a katapultok és ágyúk is.
Konstantinápoly eleste: 1402-ben Timur Lenk mongol uralkodó támadása miatt megtorpant a török terjeszkedés, de 1422-ben először kezdtek Konstantinápoly ostromába. Hunyadi János csatái sok gondot okoztak, de II. Mehmednek 1453-ban sikerült elfoglalnia a várossá zsugorodott Bizáncot. 1517-ben I. Szelim elfoglalta Mekkát és Medinát, magát pedig kalifává nyilvánította. Konstantinápoly eleste egy új feladattal is járt: új kereskedelmi utak kellenek!

A Habsburgok Európája

A 16. században egyes államokban a rendi monarchia rendszere abszolutista irányba tolódott el. A földrajzi felfedezések következtében a Habsburg család 1516-ban örökölte a spanyol trónt. V. Károly idején került Közép- és Dél-Amerika spanyol uralom alá. Az Újvilágból származó bevételek miatt megengedhette magának, hogy ne támaszkodjon a rendek segítségére. Elhatározott szándéka volt a királyi hatalom központosítása. 1556-ban lemondott trónjáról, felosztotta birodalmát fia, Fülöp, és öccse, Ferdinánd között. Fülöp örökölte Spanyolországot és annak európai és amerikai birtokait, Ferdinánd pedig a német-római császári címet.

II. Fülöp spanyol politikája: V. Károly súlyos gondokat hagyott II. Fülöpre. A francia háborúk és a protestantizmus elleni harc mellett az államkincstár teljes csődjével kellett szembenéznie. Pénzügyi és gazdasági gondokat okozott a zsidók és moriszkók üldözése és kiűzése. Fülöp egy személyben testesítette meg az abszolút uralkodót és a katolikus egyház fejét. Harcolt a reformációval, támogatta az ellenreformációt.
Németalföldi függetlenségi harc: A legtöbb gondot a Németalföld okozta. Ezüstben gazdag részére a reformáció felállított, a helyi polgárok a kálvinizmust követték. II. Fülöp magas adókat vetett ki rájuk, és elnyomta önkormányzataikat, üldözte a reformációt. Az elégedetlenség miatt a katolikus templomokat is megtámadták. A spanyolok „koldusoknak” nevezték a felkelőket. Orániai Vilmos kapcsolatba lépett a protestáns Angliával és Franciaországgal. A spanyolok nem tudták leverni őket. Az északi tartományok folytatták a harcot, amelynek célja már a függetlenség volt. 1581-ben ki is hirdették, ezzel létrejöttek az Egyesült Tartományok, a mai Hollandia elődje.
A Habsburgok és a Harmincéves Háború: A Habsburg család dunai országokban (Csehország, Morvaország, Szilézia, osztrák tartományok, Magyar Korona országai) nehezebb dolga volt, mivel mindegyik önálló múlttal és rendi gyűlésekkel rendelkezett. Céljuk az országok egyesítése és központosítása volt. II. Ferdinánd császár (1619–1637) abszolutizmust vezetett be, Csehországból egyszerű tartomány lett. A harmincéves háború (1618–1648) során először a német fejedelmek, majd Dánia, Svédország és végül Franciaország is belépett a Habsburgok ellen. A háború hatalmas pusztítást végzett a német területeken. A vesztfáliai béke (1648) lezárta a konfliktust, és főleg a franciák és a svédek területi nyereségeit tükrözte.

Gyakran Ismételt Kérdések

Melyek a legfontosabb gazdasági változások a középkorban és kora újkorban?

A középkorban a mezőgazdaság fejlődése (pl. háromnyomásos gazdálkodás), a céhek megjelenése, valamint a városok és vásárok növekedése volt jellemző. A kora újkorban a földrajzi felfedezések, az amerikai nemesfémek beáramlása, a világkereskedelem kialakulása és a manufaktúrák megjelenése hozott gyökeres változásokat, valamint az árforradalom Európában.

Kik voltak a legjelentősebb uralkodók a középkori Magyarországon és milyen reformokat vezettek be?

Károly Róbert (1308–1342) stabilizálta a királyi hatalmat a kiskirályokkal szemben, bevezette az urburát, az aranyforintot, a harmincadvámot és a kapuadót. Nagy Lajos (1342–1382) megalkotta az ősiség törvényét és a kilencedet, egységes nemességet teremtve. Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) erősítette a végvárrendszert, létrehozta a Sárkányrendet, és a konstanzi zsinaton fontos egyházpolitikai szerepet játszott.

Milyen hatása volt a reformációnak a politikai és társadalmi életre?

A reformáció mélyrehatóan befolyásolta Európa politikai és társadalmi életét. Vallásháborúkhoz vezetett (pl. harmincéves háború), az uralkodók gyakran a reformált vallást használták fel hatalmuk erősítésére az egyházzal szemben (pl. anglikán egyház). A protestáns eszmék (pl. munka tisztelete, aszkézis) támogatták a polgárság gazdasági tevékenységét, és új társadalmi rétegek felemelkedését segítették elő.

Hogyan alakult ki az abszolutizmus Angliában és Franciaországban, és miben különbözött a két modell?

Angliában VII. Henrik a rózsák háborúja után konszolidálta a királyi hatalmat a Csillagkamara révén, VIII. Henrik az anglikán egyház élére állva erősítette meg az uralkodói tekintélyt. Az abszolutizmus kísérletei azonban polgárháborúhoz és Cromwell diktatúrájához vezettek, végül a dicsőséges forradalom után létrejött az alkotmányos monarchia, ahol a parlament a hatalom birtokosa. Franciaországban Richelieu és Mazarin bíborosok központosították a hatalmat, majd XIV. Lajos (Napkirály) idején teljesedett ki az abszolutizmus, ahol a király a rendek megkerülésével, isteni jogon uralkodott. Fő különbség, hogy Angliában a parlament kerekedett felül, Franciaországban a királyi hatalom abszolút maradt egészen a francia forradalomig.

Európa történelme: középkor és kora újkor