A cionizmus és az arab-izraeli konfliktus története

TL;DR: A cionizmus és az arab–izraeli konfliktus története

Ez a cikk átfogó összefoglalót nyújt azokról a kulcsfontosságú eseményekről és személyiségekről, amelyek alakították a cionizmus és az arab–izraeli konfliktus történetét. A cionizmus születésétől Theodor Herzl és a Balfour-nyilatkozat révén, Izrael állam megalakulásán és az első arab–izraeli háborún keresztül, egészen a hatnapos háborúig, a felőrlő háborúig és az olyan palesztin szervezetek felemelkedéséig, mint az PLO Jasszer Arafattal. Átfogó képet kaphat a régió összetett történelméről.

A cionizmus és az arab–izraeli konfliktus története: Útmutató diákoknak

A Közel-Kelet történelme szövevényes és tele van olyan eseményekkel, amelyek alapvetően befolyásolták a 20. századot. Azoknak a diákoknak, akik vizsgákra készülnek, vagy mélyebben szeretnék megérteni ezt a régiót, a cionizmus és az arab–izraeli konfliktus történetének megértése abszolút kulcsfontosságú. Nézzük meg részletesen a legfontosabb mérföldköveket, személyiségeket és szervezeteket, amelyek ezt a konfliktust alakították.

A konfliktus gyökerei: A cionizmus és Izrael megalakulása

Az arab–izraeli konfliktus gyökerei a 19. század végére és a 20. század elejére nyúlnak vissza, a cionizmus fejlődésével és a növekvő zsidó bevándorlással Palesztinába.

A cionizmus születése és irányzatai

A modern cionizmus alapjait lefektető kulcsfontosságú könyv, „A zsidó állam” szerzője Theodor Herzl volt. Az első cionista kongresszus Bázelben zajlott, ahol meghatározták a cionista mozgalom céljait. Jelentős támogatást jelentett a Balfour-nyilatkozat, a brit kormány szimpátiájának kifejezése a cionista követelések iránt.

A cionizmuson belül különböző irányzatok léteztek:

• Munkás-cionisták: Velük hozható összefüggésbe a Haganá szervezet.
• Revizionista cionizmus: Vlagyimir Zsabotinszkij és az általa alapított Irgun szervezet képviselte. Az Irgun élén a későbbi izraeli miniszterelnök, Menachem Begin állt. Az Irgun hajtotta végre a King David Hotel elleni bombatámadást is.
• Ultraortodox zsidók: Velük volt összefüggésben a Neturei Karta szervezet.
• A Lechi szervezetet a későbbi izraeli miniszterelnök, Jichak Samir vezette.

A nyilatkozattól a függetlenségig

1948. május 14-én Tel-Avivban kiáltották ki Izrael Állam függetlenségét. A függetlenségi nyilatkozatot elsőként David Ben-Gurion olvasta fel nyilvánosan, aki Izrael első miniszterelnöke is lett. Izrael Állam első elnöke (1948 és 1952 között) a cionista vezető, Chaim Weizmann volt.

Az első arab–izraeli háború és következményei

Izrael függetlensége az első arab–izraeli háború kitöréséhez vezetett, amelyet az arab világban an-Nakba, azaz „A katasztrófa” néven ismernek. Ebben a háborúban Jordánia érte el a legnagyobb sikereket. Izrael a háború végén az ENSZ eredeti terveihez képest nagyobb területet foglalt el.

Jeruzsálem a háború végén nyugati (Izrael által igazgatott) és keleti (Jordánia által igazgatott) részre oszlott. Ebben az időszakban a cionista szervezetek között is viták alakultak ki, mint például az Altalena hajó elsüllyesztése. A svéd közvetítő, Folke Bernadotte gróf meggyilkolásáért a Lechi szervezet (Jichak Samirral) volt felelős.

Izrael korai kihívásai és személyiségei

1950-ben fogadták el a Visszatérési törvényt, amely jogot ad Izraelbe jönni és állampolgárságot szerezni mindenkinek, akinek zsidó felmenői vannak, beleértve az apai ágon vagy nagyszülőktől származó zsidóságot is. A régió instabil maradt, amiről tanúskodik Abdullah jordán király elleni merénylet is, amelyet egy palesztin követett el Jeruzsálemben 1951. július 20-án. Az 1950-es évek közepétől Franciaország Izrael jelentős stratégiai partnerévé vált. 1962-ben Izraelben kivégezték Adolf Eichmannt, akinek peréről Hannah Arendt „Jelentés a gonosz banalitásáról” alcímű könyve szól.

Úton a hatnapos háború felé

A feszültség a régióban nem csillapodott, és egy újabb nagy konfliktushoz – a hatnapos háborúhoz – vezetett.

A PLO megalakulása és a regionális feszültség

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PLO) első elnöke Ahmed Sukajri volt. A Palesztin Nemzeti Charta fő elvei közé nem tartozott a pániszlamizmus. 1967 májusában Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök felszólította az ENSZ-erőket, hogy vonuljanak ki a Sínai-félszigetről, amit a háború egyik lépésének tekintettek. A Tiráni-szoroson át vezető út az izraeli Eilat kikötőjébe vezet.

A konfliktus kulcsfigurái és okai

A hatnapos háború előtt Franciaország Izrael legközelebbi szövetségesei közé tartozott. Az arab–izraeli konfliktus okai közé nem tartozott Izrael NATO-csatlakozási törekvése.

A hatnapos háború időszakának kulcsfigurái és tisztségeik:

• Levi Eskol: Izrael miniszterelnöke
• Móse Dajan: Izrael védelmi minisztere
• Jichak Rabin: Az Izraeli Védelmi Erők vezérkari főnöke
• Gamal Abdel Nasszer: Egyiptom elnöke
• Huszein: Jordánia királya
• Háfez al-Aszad: Szíria védelmi minisztere

A hatnapos háború (1967): Villámgyors térképváltozás

A hatnapos háború fordulópontot jelent a cionizmus és az arab–izraeli konfliktus történetében.

A háború menete és eredményei

A hatnapos háború 1967. június 5-én Izrael megelőző támadásával Egyiptom ellen kezdődött. A fő harcterek a Sínai-félsziget, a Golán-fennsík és a Ciszjordánia voltak. Izrael a háború során győzött a légi összecsapásokban és a tankcsatákban is. A hatnapos háború eredményei közé nem tartozott, hogy Izrael megszerezte volna Gízát. Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök lemondott elnöki posztjáról a konfliktus során, bár később visszavonta döntését.

Következmények: A felőrlő háború és a hármas tagadás elve

1967–1970 között zajlott az úgynevezett felőrlő háború, amelyet tüzérségi párbajok és rajtaütések jellemeztek. A Szuezi-csatorna keleti oldalán lévő erődítmények sorát Bar Lev-vonalnak nevezték. A hármas tagadás elvét – nincs béke Izraellel, nincs Izrael elismerése, nincs tárgyalás Izraellel – a Kartúmi konferencián fogadták el. Ez az elv nem tartalmazza Jeruzsálem felosztásának tagadását. Az ENSZ BT 1967. november 22-i 242. számú határozata nem foglalkozik a Szuezi-csatorna üzembe helyezésével, hanem inkább Izraelnek a megszállt területekről való kivonulását és a régió összes államának jogainak elismerését követeli.

Palesztin szervezetek és harcuk

A hatnapos háború után a PLO vezetése Jordániába költözött. A PLO legjelentősebb tagszervezete a Fatah volt, amelynek alapítója, Jasszer Arafat vette fel ezt a vezetéknevet.

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PLO) és frakciói

A PLO számos különböző frakciót foglalt magában, eltérőológiákkal és célokkal:

• Palesztinai Felszabadítási Demokratikus Front (PNDF): 1969-ben alakult, kiválva a Palesztinai Felszabadítási Népfrontból. Alapítója Naif Havatmeh volt (jordániai keresztény).

• Palesztinai Felszabadítási Népfront (PFSZ): 1967-ben alapította a palesztin keresztény George Habas. Ideológiája a marxizmusból, leninizmusból és maoizmusból táplálkozott, Che Guevara és Fidel Castro inspirációjával. Célja Izrael elpusztítása, a Közel-Kelet nyugati befolyástól való megszabadítása és egy demokratikus zsidó-arab állam létrehozása volt. Ismert arca volt Leila Khaled. A PFSZ 1968-1978 között a PLO frakciója volt, és radikális antiimperializmusa és marxizmusa miatt az arab rezsimekkel is vitái voltak.

• Palesztinai Felszabadítási Népfront – Főparancsnokság: Ahmed Dzsibril alapította 1968-ban. 1974-ben elhagyta a PLO-t Arafat pragmatizmusának bírálata miatt. Radikálisan baloldali, nem politikai, csak katonai szervezet volt, és az elsők között hajtott végre öngyilkos merényleteket. Támadásaihoz sárkányrepülőket is használt, és Szíria, Irán és Líbia támogatását élvezte.

• Asz-Szaika – A Felszabadítási Hazafias Háború Élcsapata: 1968-ban alapította a szíriai Ba'ath párt, mint a szíriai politika eszközét a PLO-ban. Felelős volt a szovjet zsidókat szállító vonat elrablásáért Ausztriában 1973-ban, és a libanoni terrorista támadásokért 1976-ban (több száz libanoni keresztény lemészárlása Damour városában).

• Arab Felszabadítási Front: 1969-ben alapította az iraki Ba'ath párt, mint az iraki politika eszközét a PLO-ban.

Kulcsfontosságú terrorista csoportok és incidensek

A PLO frakciói mellett radikális terrorista csoportok is megjelentek:

• Fekete Szeptember szervezet: Felelős volt 11 izraeli sportoló haláláért az 1972-es müncheni olimpiai játékok során.

• Fatah Forradalmi Tanács / Abu Nidal szervezet: 1974-ben alakult, kiválva a PLO-ból. Terrorista akciókat hajtott végre 20 országban, 900 áldozattal (beleértve a szervezet 170 tagját a tisztogatások során). Megpróbálták megölni Jasszer Arafatot is.

„Fekete Szeptember” és a jordániai válság

1970. szeptember 16-án rendkívüli állapotot hirdettek Jordániában. Erre a lépésre a PFSZ Dawson's Field-i repülőgép-eltérítései következtében került sor. Ezt követően a jordán hadsereg keményen fellépett a palesztin milíciák ellen, ami arra kényszerítette őket, hogy elhagyják az országot. A PLO-val 1970 szeptemberében Kairóban folytatott tárgyalások mindezzel összefüggtek.

Összegzés: A történelem összetett mozaikja

A cionizmus és az arab–izraeli konfliktus története komplex és tele van ellentmondásos narratívákkal. Ezen események megértése kulcsfontosságú a modern történelem és a nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásához. Reméljük, hogy ez az elemzés szilárd alapot nyújtott a további tanulmányokhoz.

Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)

Ki volt Theodor Herzl és milyen hatással volt a cionizmusra?

Theodor Herzl osztrák-magyar újságíró és drámaíró volt, akit a modern politikai cionizmus alapítójának tartanak. „A zsidó állam” (1896) című könyve egy független zsidó állam létrehozását javasolta, és az első cionista kongresszus megszervezéséhez vezetett Bázelben, ezzel lefektetve a világ cionista mozgalmának alapjait.

Mi volt a hatnapos háború és milyen fő következményei voltak?

A hatnapos háború egy katonai konfliktus volt, amely 1967. június 5. és 10. között zajlott Izrael és az arab államok koalíciója (Egyiptom, Szíria, Jordánia) között. Izrael megelőző támadással indította a háborút, és hat nap alatt elsöprő győzelmet aratott, elfoglalva a Sínai-félszigetet, a Golán-fennsíkot, Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet. A következmények közé tartozott a régió geopolitikai térképének megváltozása, a felőrlő háború kialakulása és az arab államok által elfogadott „hármas tagadás elve”.

Melyek voltak a főbb palesztin szervezetek a hatnapos háború után?

A hatnapos háború után a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PLO) vezetése Jordániába költözött. Főbb tagszervezetei közé tartozott a Fatah (Jasszer Arafat alapította), a Palesztinai Felszabadítási Népfront (PFSZ, George Habas alapította) és a Palesztinai Felszabadítási Demokratikus Front (PNDF). Léteztek radikálisabb csoportok is, mint például a Palesztinai Felszabadítási Népfront – Főparancsnokság vagy a terrorista Fekete Szeptember szervezet.

Mi a „hármas tagadás elve”?

A „hármas tagadás elvét” a Kartúmi konferencián fogadták el a hatnapos háború után. Ez azt jelentette, hogy elutasítják a békét Izraellel, elutasítják Izrael elismerését és elutasítják a tárgyalásokat Izraellel. Ez az elv az arab államok kompromisszummentes álláspontját fejezte ki Izraellel szemben a közvetlen háború utáni időszakban.